Most már tényleg mindenből a karácsonyi ünnepekre való felkészülés folyik... Én érzem még korainak, vagy tényleg le vagyok maradva...?
De térjünk még vissza a múltba, amikor még ősz volt. Kb. két hete...
Szóval a hosszú hétvégén sikerült megcsinálnom Kukacot. Kukacot már oda is adtam a Megrendelőjének, aki nagyon örült Neki, és saját bevallása szerint nagyon hasonlít az eredetire, és unokája, tutira fel fogja ismerni. Van egy sanda gyanúm, hogy M.-ben van egy kis elfogultság is, de hát már több, mint 10 éve vagyunk kollégák... Mindenesetre nagyon remélem, hogy tényleg tetszik Neki.
Íme, Kukac:
Kukac megvarrása kicsit kalandos volt. A szabásmintával igazából nem volt probléma. A gond a "szarvaival" volt. Ugyanis a befejezés előtt mínusz eggyel derült ki, hogy a "fülei" nem állnak meg a helyükön. Úgy éreztem viszont, hogy Kukac csápjainak állniuk kell. Szülői segítséget kértem, és anyunak lett egy nagyszerű ötlete, így a Kukacban van egy kis sufnituning.
Az állóképességet két darab műanyag kávés kanál szolgáltatja. Rendesen berögzítve, a tompa oldalával felfele, a tömésbe jól beillesztve, hogy az unoka ne tudja magát ledöfni.
Naggyon remélem, hogy Kukac bírni fogja a gyűrődést. A két fül között, és magukat a füleket is kézzel varrtam meg, kétszer, mert szerintem ezen a részen lesz használva a legtöbbször.
Kukac után jött blézer. Róla nem csináltam képet. Legyen elég annyi, hogy nála is akkor derült ki, hogy elszabtam a varrást, amikor már majdnem kész volt. Így szedhettem szét, teljesen. De aludtam rá egyet, kettőt, és újból neki futottam. Szerencsére az anyag is bírta a szétszedést. Kívülállók (értsd: kolléganők) azt mondják, hogy jól áll. Megvarrtam első blézeremet, ami még hordható is.
És ezekkel el is ment a négy napos ünnep.
Nagyon izgattak viszont a patchworknek szánt anyagok, így neki láttam az edény-alátéteknek is. Hiszen edényalátétből sosem elég. Egyébként szerintem rettentő praktikusak, és egy kezdő hobbi varrónőnek gyors sikerélményt nyújthat. És amilyen egyszerű olyan sok mindent lehet rajta gyakorolni. Például a szegést, vagy a letűzést.
Nekem ezek a műveletek több-kevesebb sikerrel mennek, attól függően, hogy milyen bugyi van rajtam. Az én motivációm az volt, hogy őszi dekort csináljak. Először egy 3D-s tökön gondolkoztam. Ugyanis megőrülök ezekért a textil tökökért. Akkor is ha designer pamutból, és akkor is ha egy régi, öreg kötött pulóverből csinálják. De aztán rájöttem, hogy ha megvarrom, a köztes időszakban nem tudom hova tenni őket... Sajnos a gardrób (mit gardrób?? a lakás) kapacitása évről évre csökken. Nah de ha a tököt, edényalátétnek varrom meg, akkor lapjával még csak csak betuszkolom az egyik fiókba. Így megalkottam életem első és utánozhatatlan, színekben teljesen harmonizáló, tök patchwork edényalátétét:
Még kollázst is készítettem belőle, annyira büszke vagyok rá. Amúgy nem csalás, nem ámítás. Ez egy alma. Ami tökre töknek készült. Esküszöm! De valamit benéztem... Szóval mindenki figyeljen: ahhoz, hogy tököt pecsöljünk, egy sorral kevesebbnek kell lennie, mint oszlopnak. Csak szólok...
Miután kiderült, hogy almát varrtam, már tényleg nagyon szerettem volna egy tököt, így megcsináltam ezt is....
Ez már egy kicsivel jobban hajaz a tökre.
Nah de most volt Márton-nap, és mi meg szoktuk tartani a nagy libacomb-lakomát, tehát ha már lúd, akkor legyen kövér, és amúgy is találtam egy tök jó tutorialt, ami most makkos, és nem tökös.
Nagyon megtetszett, hogy barna anyagokkal dolgozott a blogger. És nah, hát ilyet nekem is csinálnom kell, de nem tartom meg, K.-nak adom.
A sornak még nincs vége. G. imád gombázni. Nemrégen voltunk is fent, és gombáztunk egy kicsit. Innen jött az ihlet, hogy edényalátét.... jah nem, gombás edényalátét. :-D
Asszem elkapott a gépszíj. Mert, hogy Amanda Rolfe youtube csatornáján felfedeztem, hogy juharfa-levelet "pecsel". Én is, én is, én is:
Tudom, kicsit túlzásba estem. De nagyon jó érzés volt, hogy kipróbálhattam ezeket. Most viszont teljes gőzerővel irány a karácsonyi készülődés, mert gyerekek... ezerrel le vagyunk maradva. Én biztos úgy érzem...
puszi és ölelés
