A méhkas, az eper, a hőlégballon és a papírra varrás

Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam arra, hogy valami újba kezdek / kezdtem. Most végre meg is tudom mutatni. Ez pedig a papírra varrás.

Nagyon rég óta szemeztem ezzel a technikával, de mindig annyira bonyolultnak tűnt, hogy nem mertem neki fogni. Aztán természetesen jött az alkalom, édesapa szülinapja, és jött a téma, amit "hűűű de jó lenne megcsinálni" és már meg is volt a motiváció, hogy gyakoroljak.

Tehát ismételjük át: szülinap + méhkas = papírra varrás. Ilyen egyszerű. :-)

Az interneten böngészve ötletek után találtam egy nagyon jó pofa méhkast hímzőrámába keretezve, és egyből tudtam, hogy ő kell, és milyen jó ajándék lesz apunak, hiszen méhész. Otthon sajnos nem volt hímző rámám, de volt elfekvőben egy képkeretünk, ami tökéletes volt a kiszemelt projekthez.

Elkezdtem gyakorolni. Könnyű ábrákat kezdtem el varrni, azt hiszem sima háromszögekkel kezdtem, amik később már karácsonyfa formát vettek fel. Nem fényezésből, de nagyon hamar belejöttem. Ebből is látszik, hogy feleslegesen húztam-halasztottam a módszer kipróbálását. Szóval, ha esetleg a papírra varráson gondolkodunk, nyugodtan vágjunk bele.

Nyilván vannak nagyon összetett minták. Karácsonyra egy komplexebbnek tűnő ábrát tervezek kipróbálni. Alig várom, hogy kiderüljön: megint csak túlreagálom-e a dolgokat? :-) Természetesen be fogok számolni róla...

Én az egész procedúrát azzal kezdem, hogy a szabásmintát a vonalak mentén varrógéppel, cérna nélkül kilukasztom. Hát ez egy kicsit idegesítő tud lenni, mert szörnyű hangja van a papírnak, ahogy a tű átlyukasztja... De a varrásnak (hiszen tudjuk) vannak árnyoldalai. :-) Másik módszer lehet a rádli használata. De nekem csak derelyeszaggatóm van itthon... :-D

Hát szerintem nem is kell mondanom, azok után, hogy ezt a méhkast így meg tudtam csinálni, úgy éreztem, hogy kinyíltak előttem a kapuk.

A gőz hatására beruháztam egy speckó ragasztóra, aminek ilyen toll formája van, de a lényeg benne, hogy a textilt odaragasztja a papírhoz, egy idő után viszont elillan, így nyom nélkül tudjuk a papírt eltávolítani, amikor már nem kell. Meggugliztam, ragasztó tollnak nevezik.

Ezek után rátaláltam egy eper mintára. Ez volt a következő fokozat, mert ez a szabásminta már több részből állt. Nagyon kellett ügyelni az illesztésekre. Azonnal meg kellett csinálni.

Ennek a darabnak az a különlegessége még, hogy a zöld szárt leszámítva nettó designer pamutból csináltam. Lefotóztam a hátulját is, szerintem elképesztően gyönyörű ez a textil válogatás...

És ha már eper, fejeljük meg még egy kis eperrel. Bár ez nem a papírra varrás technikájával készült, eper, és nagyon jó pofa, és ez is az előbb említett kollekció darabjaiból készült:

Végül, de koránt sem utolsó sorban: a hőlégballon. Véleményem szerint, bonyolultságát tekintve ez a minta az eperéhez hasonló. Három részből áll: a ballon, a ballon "szárai" és a kosár.

Ezért a motívumért is kb. megvesztem. Hogy tud valami ilyen aranyos lenni? Nekem legalább is nagyon tetszik. Takarót készítettem belőle, az eredeti recept is takarót gyártott ezekből a panelokból. Egyszerűen imádom!

Ez a babatakaró most 87*100 cm-es lett. Új dolog (a papírra varráson kívül), hogy ezen a darabon végre kipróbálhattam a tök egyszerű, egyenes vonalakban letűzést.

Remélem hamarosan megint varrhatok egyet. Mondjuk kicsit lányosabb, vagy pasztell színekben. Hmmm. :-)

Szal így indult a kalandom a papírra varrással. Az a méhkas megbolygatta a szívem. :-D De kis buta voltam, hogy nem kezdtem neki hamarabb. Nah, remélem a szabad gépi tűzéssel is így fogok járni,ugyanis a következő nagy tervem, hogy elkezdem ezt a területet is szépen lassan meghódítani. Korábban már voltak próbálkozásaim. De mint mindennek, ennek is a gyakorlás a kulcsa. Majd meglátjuk...

Puszi és ölelés!