Takaró - Befejezés

Végre elkészült a babatakaró eleje. Nem nagyképűségből, de jó volt ránézni. Ahogy egyben van, ahogy összhangban van és ahogy a színek, minták, figurák egymás mellett, végleges helyükre kerültek, és amit elképzeltél, ott van előtted, és csak mosolyogsz, és bár nem felejtetted el, hogy juj mennyi minden volt, ami próbára tette a türelmed, noh de ezért érdemes volt "szenvedni". :-D 

A kalandoknak azonban nincs vége.

A takaró hátlapjának már a kezdetek kezdetén csillag mintás textilt szerettem volna. Bár, nem tudtam, hogy milyen színben. A megvilágosodás csak akkor jött, amikor összeraktam az előlapot. Újból rá kell térnem a türelmetlenségemre. Ugyanis a hátlap anyagát csak akkor vettem meg, amikor elkészült az eleje. Mert nem tudtam addig várni a varrással, míg minden alapanyagot beszerzek. De azt hiszem, most jól jött a nyugtalanságom. Elmentem a Rőfösboltba. Tudtam, hogy ott fogom megvenni, ami kell, és időközben más projekthez is vásárolnom kellett. Rávetettem magam a csillagos anyagokra, és ott volt az a kék árnyalat csillagosban, mint, ami a takaróban is szerepel. Tudtam, hogy jó lesz. Valahogy nem volt kérdés. Ami elég fura nálam, valljuk be.... De vannak pillanatok, amikor sikerül ráéreznem.

Így boldogan vittem haza, áztattam be, vasaltam ki, szabtam fel, és fektettem rá a közbélést az előlappal. :-)

Következő nagy falat a steppelés. Puhára szerettem volna a takarót, mert babának készül, így leheletnyit akartam csak letűzni. Továbbá, sajnos még nem igazán tudok "quilt-elni". Még az egyenes vonalak úgy ahogy mennek, abszolút nem stresszmentesen, nah, de mindenféle szívecskék, meg levelecskék, meg ilyen kukac, meg olyan labirintus.... Noh, ahhoz én még kicsi vagyok. Viszont nagyon szeretem nézni, ahogy a profik csinálják, és nekik olyan könnyen megy, és olyan szépeket "rajzolnak". Ja, csak nekik ott van nem csak a kezükben, de a fejükben is. Én mindig attól rettenek el ebben az esetben, hogy nekem azt a fejemben látnom kell. A mintát, az útvonalat. Mint a "juttasd el a nyuszit a répához" játéknál, hogy meg kell keresni a helyes útvonalat, és ha zsákutcába kerültél az nem jó. Nah, szerintem ez is olyan. Nyilván gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás és még több gyakorlás megoldja a félelmet. :-)

Egy sima egyszerű háztartási varrógépem van otthon. Ami nem erre lett kitalálva. Nagyon szeretem a masinámat, de hát noh. Így mindig félek ettől a munkafázistól. De hát ha tűzni kell, akkor tűzni kell. Így, nagy levegő és uzsgyi. Nagyon izgultam, de többé-kevésbé sikerült.

A steppelés alatt nagy elhatározást tettem. Be fogok ruházni olyan speciális biztosítótűre, aminek az oldalai be vannak kicsit görbítve. A szendvicset ugyanis gombostűvel fogtam össze. Aminek az lett a vége, hogy amikor a varrógép karja alá próbáltam igazítani az anyagtengert, lépten-nyomon megböktek, szúrtak, megkarcoltak a kiálló gombos tűk. Rögtön azzal kezdtem, hogy kétszer is beleállt a tenyerembe, pedig akkor még nem is nagyon kellett a takaróval birkóznom. Igazából ekkor jöttem rá, hogy nem véletlenül használnak a profik biztostűt, az egy plusz "szolgáltatás" lehet, hogy görbe a hegye, hiszen azzal könnyebb felemelni a tűt a három réteg anyag esetében, tehát könnyít a rétegek megfogásában vagy hogy mondjam. Nem tervezem, hogy takarók nagyipari gyártásába kezdek, de ha esetleg csinálok még valamikor, akkor jól jönnek ezek a szelíd döfködők...

A tüzetes  átvizsgálást követően már csak egy feladat maradt hátra. A takaró szegése. Én nagyon szeretem azt a módszert, amit géppel és kézzel csinálnak. Ki kell szabni 6 centiméter széles csíkokat jó hosszan, minimum annyira, amennyi a takaró kerülete természetesen. Ezután félbehajtjuk a sávot, levasaljuk, és mehet is a gép alá. A sarkaknál ügyelünk a fordulásra. Miután ez meg van, a takaró hátoldalához igazítjuk a ferdepántot, és kézzel varrjuk fel. Így láthatatlan lesz a varrás. A ferdepánton nem látszik cérna, vagy varrás nyoma. Kicsit időigényes a kézi varrás miatt. De mivel ez a babatakaró nem volt nagy és szeretem is csinálni, emellett az eljárás mellett döntöttem. Nagyobb takarók esetében már nagyon szuper géppel megvalósítható pántozást lehet fellelni a youtube-on.

A kézi öltés előnye volt az én esetemben még az is, hogy ezáltal észre tudtam venni, hogy az én fantasztikus kék csillagos anyagom, megfogta a körmöm... Egyből leizzadtam, hogy a pár hetes munkám, amit éppen akkor fejeztem be, kuka, mert az első mosásnál a kék minden világos anyagot a takaróban megszínez.

A takarót amúgy is ki akartam még mosni, letesztelni, hogy mennyire kell majd azt a használat során vasalni, az anyagok mennyire gyűrődnek. Nem tudtam, mit csináljak. Aztán eszembe jutott, hogy a kolléganőm említette már többször is, hogy ő használ színfogó kendőt. Én korábban sosem használtam ilyet, nem kellett. Szétválogatom a ruhákat mosásnál, és eddig sosem volt ezzel baj. De most muszáj voltam kipróbálni. Elszaladtam ez első üzletbe, ahol úgy gondoltam kaphatok ilyet. Gyorsan megvettem, és már próbáltam is ki. Finom ruhákhoz való programra tettem a mosógépem, és beleraktam a dobba három kendőt is, bizti, ami bizti alapon. A mosás végeztével kikaptam a takarót, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy semmi baj nem történt. Még a kendők is fehérek maradtak. Az anyagok nem annyira gyűrődtek meg. Sőt. Arra gondoltam, hogy vizesen kicsit meghúzkodva, és fektetve szárítva, lehet vasalni sem nagyon kell, ha nem igény a teljes simaság. Kicsit jól is álltak a takarónak a kisebb ráncok. Vasalni inkább a háromszögek miatt fog kelleni, hiszen azok kiállnak, és furcsa formát tudtak felvenni. Gőzölve vasaltam, gyors mozdulatokkal, hogy a takaróban lévő műszálas flíz ne tömörödjön össze.

Phjúh. És ezekkel a mozdulatokkal fejeztem be az én harmadik babatakarómat.

Remélem sok örömöt találnak majd benne, és hogy a hasznukra fog válni.
Ezúton kívánok sok egészséget és sok boldogságot az újdonsült családnak! :-)

Puszi és ölelés!