Takaró - Kisvakond

Folytatódik a móka. Miután elkészítettem a blokkokat, az előlapot még nem varrtam össze. Két út között választhattam ezek után. Vagy a feliratot szerkesztem meg és hímzem ki, vagy elkezdem az applikálást. Mivel elég kiegyensúlyozottnak éreztem magam és éreztem a türelmet és kíváncsiságot, elhatároztam, hogy "kisvakondolok".

Megmondom őszintén nagyon féltem ettől résztől. Nem tudok annyira applikálni, rettentő kritikus vagyok magammal szemben. Tudtam, ha valamit elrontok, nem biztos, hogy lesz türelmem újra csinálni. Tehát majd hogy nem elsőre sikerednie kellett a dolognak. Persze, csináltam prototípust. Egyrészt azért, hogy meg tudjam mekkora feladat előtt állok, másrészt megmutatni K.-nak, hogy ilyet tudok, és tetszik-e nekik, mert ha nem, akkor mást kell kitalálnunk.

A kezdetek...

Innen kezdődtek a nehézségek. Ennyi lehetetlen dologra egyáltalán nem számítottam. Illetve egészen pontosan, nem is tudom mit gondoltam? Hiszen applikálni is nagyon ritkán szoktam, és a takaróban rengeteg olyan dolog volt, amit először csináltam. Miért gondoltam, hogy kellő koncentráció mellett is, de minden sikerülni fog elsőre? Rejtély....

Már jó idejében kölcsönkértem egy Kisvakond könyvet, amiből kiválogattam azokat a profilokat, amiket könnyen meg lehet valósítani és ezeket jól lefénymásoltam. Gondoltam majd otthon is fel tudom nagyítani a képet ha úgy adódik, hogy kicsi. A színes képeket lefotóztam a telefonommal. Azt hittem mindenre gondoltam.Az applikálás mizéria azzal kezdődött, hogy otthon kifogyott a tintánk a nyomtatóból. Hiába figyeltem még arra is, applikálásnál tükrözni kell a mintát, és büszke voltam magamra, hogy ezen a hiper-szuper gépen sikerült megtalálnom a nagyítás menüpontot, és aztán meg, hogy a programban megtaláltam a tükrözés gombot. Egy egységesen halvány-szürke vakond jött ki a nyomtatóból. Csak rémlett a körvonala. Nem tudom hány órás nyomtató "szerelést" követően, az ablakhoz folyamodtam. Nem. Nem azért hogy kiugorjak rajta. A felnagyított állatkámat az ablakra helyeztem, így az átszűrődő fény megvilágította, és kézzel könnyen átrajzolhatóvá vált. Tükrözés, és a körvonalak láthatóvá tétele: pipa. Csak később derült ki, hogy így két legyet ütöttem egy csapásra, hiszen a másik irányba néző vakond is meg lett. Jó, nem láttam a gőztől, nah.

Időközben, két gombafelhő eregetés között, kiderült, hogy a sötétbarna, és a világosbarna anyagaim, nincsenek beavatva. Pedig hányszor megfogadtam, hogy anyagot úgy nem rakok a polcra, hogy nincs beavatva, mert úgyis a legkritikusabb időben fog kelleni, azaz azonnal.

Amíg szenvedtem a nyomtatóval, rajzolással, akkor már ázott a sötétbarna. Amiről kiderült, hogy rettentő mód engedi a színét. De komolyan. Ilyet én piros esetében sem láttam. Ez az anyag / szín, mindig ugyanannyi színt engedett, még a tizedik áztatás után is. Megmondom őszintén a 11. alkalommal hagytam a fenébe. A 11. alkalomnál, készen volt már a Kisvakond prototípusa. Szal barátok között is, kb. egy napot ázott a textil. Ekkor a kész Kisvakondot áztattam be. És miután egy cseppet sem fogta meg a többi anyagot, fogtam a nagyját és mehetett a centrifugába. Mindenki megnyugtatása érdekében, azóta sem engedte a színét. Az elkészült, felvállalható vakondos panelokat is kimostam, és az elkészült teljes takarót is kimostam, és semmi. Phjúh.

Visszakanyarodva magára az applikálásra, illetve először is az alkatrészek felragasztására. Tyhűhű, volt itt minden. Csipesz, rossz oldalra ragasztás, szemkeresgélés (a Vakond szeme), elemlámpa, vasalódeszkára ragasztás... Nah, a vasalóra ragasztást szerencsére megúsztam. De amikor csipesszel végre a helyére igazítottam az 5 mm-es kezét, és rávasaltam volna a helyére, és kiderült hogy nem húztam le a védő papírt.... nah, és ezt tizedszer eljátszani.... Pfhúúúúúúúúú. :-D

Hímzés: pipa

Ezek után jött a sűrű cikk-cakk. A megelőző kálváriák után már vágytam egy kis változatosságra. De ettől függetlenül is be voltam szarva ettől a fázistól. Egyetlen egy élmény: izzadás, izzadság, és az összes olyan szó, amiben benne van az izzad szó. Nah jó még egy kis magas pulzus, ujjremegés, kézremegés, lábremegés, szemguvadás. Fohászkodás. :-D

Baloldali Kisvakond

Jobb oldali Kisvakond

Többé-kevésbé elégedett lettem az eredménnyel, és egyszer kellett csak visszabontanom a varrást. Párhuzamosan csináltam a kettőt. Az egyiknél megcsináltam a körvonalat, megcsináltam a másiknál is. Ha kezek jöttek, akkor négy kezet csináltam. Ha már befűztem a sötétbarna cérnát, mindent megcsináltam ezzel a fonallal. Türelem, türelem, és mondtam már hogy türelem?

Egyébként érdekes, de amikor az anyagdarabokat felragasztottam, meglepődtem, hogy mennyire látszódik már, mi lesz ebből. És amikor már csak hímeznem kellett, megrökönyödtem, mennyire látszik, hogy ez egy Kisvakond. Szal annyira nem lehetett rossz, amit csináltam.

Nehézségek ide, gombafelhők oda: én magam is azt kell hogy mondjam, egész jó kis Kisvakondot hoztam össze. Nem tökéletes, látom, amit látok. De ezek még talán beleférnek. Talán...

Puszi és ölelés!