Az utolsó bejegyzés óta nagyrészt kísérleteztem. Új technikákat próbáltam ki, játszottam a színekkel, mintákkal. Ez sajnos még mindig gyenge pontom: megtalálni a megfelelő szín- és mintakombinációt... De idővel, sok gyakorlással csak sikerül ráéreznem.
Ezzel párhuzamosan azért igyekeztem magamnak tett ígéreteimet is megvalósítani. Az egyik anyu karácsonyra kapott díszpárnáira cserehuzatot varrni, a másik pedig egy tűkönyv volt.
A két huzatból egy már elkészült és meg lett a másik is. Azt hiszem vonzanak az új technikák. Szándékosan nem varrtam ugyanazzal az eljárással. Fő a változatosság. Talán a színek sem passzolnak teljesen egymáshoz. Úhh, készítenem kellett volna olyan fotót, amin egymás mellett vannak... Noh mindegy.
A lényeg, hogy természetesen minden úgy indult, ahogy szokott: böngészés, megtalál, szerelem, megvarr. És nagyon élveztem. Még akkor is ha lássuk be, kissé macerás és ragasztós és "ocsójátékhülyegyerekeknek"... Öhm, nem a türelmemről vagyok híres.
Angol papírsablonos technika. De most a hexagonokat nem varrtam egymáshoz, hanem rendhagyó módon pár milliméter távolságban, ragasztó segítségével rögzítve varrtam végül is rá a párna előlapjára. A hexie-ket szigorúan csücskükre állítva, mint az igazi méhsejtek a műlépen, ugyanakkor a hatszögeknek és a szín szerinti válogatásnak köszönhetően, mintha virágok lennének. Rafkós, mi?
A huzat ráfér anyu 40*40-es díszpárnájára, és a szokásos boríték megoldást használtam a hátoldalán, hogy egyszerű legyen a párnabelső mozgatása cserénél.
A hexie-ket ragasztóval rögzítettem a varrás idejére, hogy ne mozduljanak el a helyükről. Igazából ez volt a kihívás. Az angol papírsablonos technika igazi muri tud lenni. Leszeded az internetről ezeket a kis sablonokat, kinyomtatod egy vastagabb papírra, és befeded anyaggal. Közben egy jó film, vagy sorozat... Abszolút kikapcsol. Az előlapra ragasztás, már tud türelemjáték lenni... Én sima Pritt ragasztóstiftet használtam, mert azt ki lehet mosni az anyagból. A stiftes része, kialakításban viszont nyilván nem erre lett kitalálva. De túl vagyunk rajta, csak a szép emlékek maradnak meg....
És az i-re a pont: a biléta. Méhecskés, mi más?
El is érkeztünk a tűkönyvhöz. A hexagonok gyártásakor vettem észre, hogy mennyire fogynak a tűim, és azt is, hogy igazából nem is nagyon vigyázok rájuk. Pedig van egy két vékonyabb, hosszabb tűm, amit szeretek. És határozottan emlékszem, hogy a készletben több volt amikor megvettem...
Tehát nem volt más hátra, mint előre:
Ez is patchwork. Pici 4*4-es kockákból összevarrva az előlap. A belsejébe két lap filcet raktam, amiket kicsit feldobtam különböző szalagokkal. Így négy oldalnyi helyük lett az apróságoknak.
A külső és a belső anyagra is vasaltam felvasalható táskamerevítő közbélést a jobb tartás miatt.
A hátoldala:
Kalapgumival és gombbal záródik. Amióta megvarrtam pont nem kellett tűt használnom, de nagyon remélem, hogy hasznos lesz. Ha még sem: izgi volt ezt is megvarrni. Hiszen addig is gyakoroltam a szín- és mintakombinálást.
Puszi és ölelés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése