A gnómok, a karácsonyi készülődés és a karácsonyi kajakóma, majd pedig a munkahelyi évkezdés nehézségeinek legyőzése után beintettem a télnek, és most a szokásosnál sokkal korábban kezdtem el gondolkozni, azon, hogy mit varrhatnék tavaszra vagy húsvétra?
Annyira korán, hogy a Meseboltban, még kint voltak a karácsonyi textilek, amikor bementem piros alapon valami aranyos mintájú anyagot venni. Sajnos felkoppantam, mert bár még mindig rengeteg anyaguk van, a piros, most hiányzott valahogy. Pedig most nagyon kellett volna valami üde piros, olyan szerelmes, pajkos, játékos, vidám, tavaszias, olyan "jó ránézni". És most a szerelmesen volt inkább a hangsúly. Rátaláltam a következő "áldozatra": a szívblokkra MASNIVAAAALL. Tavaly anyák napjára már készítettem szív alakú blokkot, de az idei más, és nem eresztett.
Mivel sajnos nem jutottam a fent említett kritériumoknak megfelelő kelméhez, az otthonaikhoz kellett hozzányúlnom.
Hát ez a projekt is megkínzott a színek - minták összeállítása / harmonizálása terén... Maga a blokk nem volt nehéz. Az anyagok szabása kicsit türelem játék volt, főleg hogy maradék anyagokat használtam fel, és a legkisebb alkotóelem is 2,5 * 2,5 cm-es volt... A varrásnál jelentkező akadályokat gyorsan legyőztem. De a színek, és minták.... Lebénított. Valahogy sikerült túllendülnöm a nehézségeken (valahogy = a húgom hathatós segítségével), és kipréseltem magamból 4, azaz négy edényalátétet. Nagyon gyakorolnom kell ezt a részét a varrásnak, szal muszáj leszek kitalálni valami "hetente megcsinálok egy blokkot" vagy ehhez hasonló stratégiát magammal szemben, mert nagyon sok időt elvesz ez az egész szenvedés, arról nem is beszélve, hogy mennyire lelohasztja a kedvem...
A szokásos méret: 21*21 cm, és oda vagyok a masniért. Újdonság, hogy egy új letűzés mintát használtam. A varrógépem nem egy díszöltés-mester, de ki gondolta volna, hogy ez az egyszerű cikk-cakk öltés -amelyet inkább a rugalmas anyagok varrásánál használnak- ilyen dekoratív tud lenni, ha az ember lánya szendvicset akar tűzni???? Tutira használni fogom ezt a módszert máskor is! Imádom!
Az első edényalátéteimnél még nem volt, viszont most már elmaradhatatlan rész lett a kis fülecske, arra az esetre, ha valaki lógatva szeretné tárolni.
Húúú, ezt le kell írnom, mert nem akarom elfelejteni soha! Nagyapa 85. születésnapjára varrtam egy kicsivel nagyobb edényalátétet, vargányagombákkal. Hasonlót csináltam már G.-nek, és itt írtam róla. Nagyapa nagyon szeret gombászni, mi is nagyon szeretjük, hogy szereti csinálni, innen jött az ötlet. De én komolyan alátétnek csináltam a reggeli kávéja alá, és a lelkükre csomóztam, hogy használja, mert arra való. Pár hónappal később, ezen a hétvégén mentünk megint, és az első amit észre vettem a konyhában, hogy az edényalátétem ott lóg a falon.... Nagyapa nagyon ízlésesen szerkesztett valami fogantyút a hátoldalára, így vált függeszthetővé, pedig direkt nem raktam rá ezt a bizonyos fülecskét, hogy még véletlenül se függőleges állapotában legyen "nemhasználva". Pikk-pakk lepipáltak... Hiába... a rutin meg az évek... :-)
A télnek nem csak a színek és a minták terén mondtam nemet. Megvettem az idei első virágcsokrot is magamnak. Természetesen a fotózáshoz, de így is léleksimogató volt.
A kutakodás kellős közepén még egy fajta szív rabolta el az én szívemet, és azonnal tudtam, hogy méltó párja lesz az edényalátéteknek, mind minta, mind pedig hasznosság terén. Pohár alátéteket is csináltam pici szívekből:
Az esetükben a csipkeszélű ferdepánt az újdonság, mert még nem alkalmaztam ezt a lehetőséget soha. Ideje volt kipróbálni. :-)
Milyen jól mutatnak egymással, nem?
Hát ez volt az elmúlt egy hónap termése. Nem mondom, hogy nem volt kaland mentes, de hát "úgy szép az élet ha zajlik", szokták mondani. Én azért lustább vagyok, és szeretem ha gördülékenyen, és nyugodtan haladnak a dolgaim. :-D
Puszi és ölelés!
