A fürdőkesztyűk varrása és használata már tavaly kialakult bennem. A Műanyagmentes július nevű kihívás, engem is megmozgatott. Sajnos nagyon kicsi lépésekben és nagyon lassan haladok, de már nagyon nagyon foglalkoztat a téma. Egyre több ötletem van arra, hogy az én háztartásomban, hogyan tudom megvalósítani az egyszer használatos dolgok kiváltását tartósabb megoldásokra.
Talán mondhatom, nálam az első lépés a műanyagmentesség (vagy egyelőre a kevesebb műanyag) felé, hogy az elhasznált, cserére érett dolgok helyett megpróbáltam műanyag nélküli alternatívát keresni. Így járt a fürdéshez használt fürdőrózsám (vagymi?) is. Az a csupa műanyag, hálós anyagból gombócba micsodált cucc, ami jól felhabosítja a tusfürdőt. És igen, én használtam ilyet, és mint kiderült a környezetemben amúgy senki... Így kénytelen voltam csak magamnak varrni, illetve a húgom megkegyelmezett rajtam, és ő kért egy darabot. Még egy darabot pedig ráerőltettem anyámra.
Szerintem azzal nem koptatom a billentyűzetet, hogy természetesen minden alapanyag volt itthon a projekt megvalósításához. Teljesen kapóra jött, hogy a dirib-darab, maradék frottír anyagomat végre fel tudtam valamihez használni.
Tehát sima egyszerű frottír anyagot és mintás, nekem kedves, jó minőségű pamutvásznat használtam a kesztyűk megvarrásához. Nagyon egyszerű a használata: csak rá kell húznom a tenyeremre, nyomni bele egy kis tusfürdőt és kezdődhet is a sikálás. Még mielőtt kipróbáltam, kicsit aggódtam, hogy durva lesz a frottír a mosakodáshoz, de nagyon szépen felpuhul a víz alatt, így nem kellemetlen a vele való fürdés. Bár tény, hogy nekem normál bőröm van, és a testemre használom, nem az arcomra. A húgom hívta fel rá a figyelmem, hogy érzékeny bőrre nem biztos, hogy jó megoldás.
Fürdés után jól kicsavarom, és ráterítem a törölköző szárító radiátorra, hogy teljesen kiszáradjon a következő fürdésig. Amikor pedig a törölközőket mosom ki 60 fokon, melléjük bedobom, így a "nagytakarítása" is meg van. Amúgy így azt is tudom tesztelni, hogy a jó minőségűnek gondolt textiljeim mennyire bírják a strapát.
Új "fürdő-pajtim" megvarrásánál az úgynevezett francia varrást (vagy francia szegést) alkalmaztam. Ez a varrás technika először talán bonyolultnak tűnik, de nagyon nem az. Tökéletes arra az esetre, ha a varrandó projekt nem kívánja a bélést vagy kicsit spórolnánk az anyaggal, mert ez a módszer kiválóan elrejti a varrásráhagyást, így nem kell foglalkozni az anyag eldolgozásával, elkerülhető vele az anyagfoszlás és szép "tiszta" lesz a végeredmény. Nagyon megszerettem ezt az eljárást.
Bár tény, hogy vastagabb anyagoknál, mint a frottír is, okoz némi kihívást, hiszen a végén több réteget kell összevarrnunk. De megéri.
Mivel annyira megtetszett az egyszerű, de nagyszerű "design", nem tudtam ellenállni annak a gondolatnak, hogy kicsit bele túrjak a karácsonyi textiles dobozomba is... Így a lendület és a sikerélmény hevében, nem rám jellemző módon, még előre is gondolkodtam. Kicsit a fürdőszobába is beköltöztetem majd a karácsonyi hangulatot... Mert az igen fontos! :-D
Nagyon nagyon remélem, hogy hosszútávon tudom majd ezeket az újdonságokat használni. Bár kicsit szomorú vagyok már előre, hogy többet nem igen kell varrnom belőlük, de azért hátha.... És nem azért mert tönkremennek...
Puszi és ölelés!
