Tulipán blokk

De igazából azt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, hogy Tyhűhazanyja, az Azkabani fogolyból idézve, amikor Stan Shunpike felemeli Harry nagyon nehéz bőröndjét a Kóbor Grimbuszra. Mert kb. ennyire volt nehéz munka számomra, amin ebben a pár hétben dolgoztam. Egészen pontosan nem csak számomra, hanem a családom számára is.

Edényalátét. Jó, jó, tudom. Már megint. De ez most tavasziii. És ha tavasz, akkor tulipán. És nem akármilyen tulipán: saját fejlesztésű. 

Ebbe a projektbe mindenki beleadta az ötletét, én meg próbáltam azokat megvalósítani. 

Egy sima, egyszerű, youtube-on is fellelhető blokkal indult az egész. Aztán jött a "miért nem kerekíted le az oldalakat?"-tal, és folytatódott a "hm, asszem meg tudom csinálni, de hogyan..."-nal. Miután meg lett a "hogyan" következett egy kis színharmónia harc, és küzdelem a mintákkal. Majd pedig nagy adag fejtörés a letűzéssel kapcsolatban, megspékelve a szegés körüli mizériával. Tyhűhazanyja. Előjöttek az emlékek....

Senkit nem akarok fárasztani azzal, hogy mennyi tesztelésen és "ezt még megpróbálom"-on, és káromkodáson vagyok túl. A lényeg, hogy elkészült a (majdnem) saját tervezésű, (majdnem) egyedi és (egyáltalán nem) utánozhatatlan tavaszi edényalátétem. :-D "Voálá".

Egy lila:

A tulipán az ívelt oldalait Gy.-nek köszönheti. Az ő ötlete volt, ezzel kezdődött minden. :-)

A letűzés mintájáért a húgomnak lehetek hálás, mert szerintem igazán elegáns megjelenést ad az alátétnek. (És mert ez jobb ötlet lett, mint az enyém. :-D )

Két aqua:

Két sárga:

Hát igazi kihívás volt, annyi szent.

És nem csak a "műhelyembe" érkezett meg a tavasz, hanem végre a kertbe is:

Puszi és ölelés!

Újabb díszpárnahuzat

Újabb díszpárnahuzat készült. Az úgynevezett katedrális ablak patchwork egyik fajtáját csináltam meg. Sajnos elég keveset tudok a foltvarrás szakszavairól, de ezt a típust durva fordításban szélmalom katedrális ablaknak nevezik (windmill cathedral window quilt block).

A youtube-on találtam rá az elkészítésére, és nagyon megtetszett. A készítés és a végeredmény is. Igazán szórakoztató volt. Rengeteg vágás / darabolás, vasalás, egy kevéske gépi és annál egy picivel több kézi varrással. :-)

Az anyagok kombinálása még mindig nehézséget okoz, bár azt hiszem van némi javulás ezen a téren. Így nem vittem túlzásba a színeket, és inkább a biztosra mentem. Ennél az eljárásnál különösen fontos a kontraszt, hiszen a lényege (szerintem) kiemelni a szélmalmot. A törtfehér háttérrel tudtam, hogy nem nagyon lőhetek mellé.

A főanyagot még régebben vettem és a konyhaszékekre terveztem belőle székhuzatot. De nem számítottam arra, hogy ennyire vibráló anyag lesz. Amikor megrendeltem, bevallom a képen egyáltalán nem tűnt fel. Arany részek is vannak benne, és a minta annyira tömény az én ízlésemnek, hogy meggondoltam magam a székhuzatokkal kapcsolatban, és szolidabb verzióra váltottam. Amúgy tetszik az anyag, mindig megcsodálom mennyi színt foglal magába, páratlan designer tervezés. De nem merem nagyban használni. Ehhez a projekthez viszont úgy gondoltam passzolni fog. Remélem így lett. Anyunak mindenesetre tetszik, mert hogy ő kapta, csere párnahuzatnak a karácsonyi helyébe.

Mivel két párnát kapott akkor, tervezek még egy huzatot. Meg is van a technika, amit alkalmazni fogok. De arról majd máskor. 

És végül megjelent az első jácint a lakásban. Egy különleges darab:

Puszi és ölelés!