Téli dekor kint

A karácsonyi dekorációt az adventi koszorú készítésével szoktam kezdeni. De mivel ez most kivételesen időben elkészült, már csak az ajtó kopogtatóval és az egyéb apróságokkal kellett foglalkoznom. Egyik posztomban már említettem, hogy nagyon szeretem a fenyőt, így ez idén sem maradhatott el. Mire fenyőágakhoz jutottam, határozott elképzelésem volt, milyen lesz a bejárati ajtódísz. Teljesen natúr vonalat álmodtam meg. A koszorúba háromféle fenyőfélét terveztem. Mivel ezüst fenyőt most nem sikerült szereznem, maradt a nordmann. Aztán "loptam" hozzá a munkahelyemről valami tuját, aminek ilyen ezüstös színe volt a zöld helyett és kék bogyók voltak rajta. Mint később kiderült, ez valószínűleg a henye boróka lehetett. A bogyók miatt nagy a szerelem iránta. :-D Aztán a helyi virágosnál megláttam a harmadik áldozatot. Bár az ára miatt inkább én voltam az áldozat. :-D Ugyanis ennek a fenyőnek csak egy gallya volt 700 Ft és én kettőt vettem aztán. Ő volt a nobilis... És később kiderült, hogy egy gally is elég lett volna.

Tűztem még bele pici tobozokat is. Majd ezek után, pici csokrokat kötöttem a fenyőkből és fagyöngyből, amiket a koszorúról lógattam le.

Ilyen ajtó kopogtatóm még sosem volt. És nagyon gondolkozom azon, hogy jövőre is ilyet fogok csinálni, mert nagyon tetszik!

Aztán még a háttérről is és a segítőmről is szót kell említeni.

Azon napon amikor úgy terveztem fotózok, szakadt a hó. Teljesen őszintén: nem tudtam hogy sírjak-e vagy nevessek? Örültem, mert végre esett a hó, és mennyire szép. Viszont az elkészült dekorációt majdnem teljesen befedte, és erős havazásban hogy fotózik az ember? Az idő meg persze szorított. Na, de másnap... Elállt a hó, és megmaradt ez a gyönyörűség. A dekort "leporoltam" egy ecsettel, jól felöltöztem, és irány!!

Nem is tudom, hogy találtam meg aztán a madáretetőnket, mint téma... Persze reggel gondosan raktam bele eledelt a fogadott galambjainknak. Természetesen a hatás nem maradt el, így társam is lett a fényképezéshez. És még a képek is sikerültek róla. :-D

Alig várta, hogy befejezzem, és végre ehessen. :-D Szinte hallottam, hogy dobol a lábával. :-D

Az idei év abszolút sztárja lett nálam ez a kopogtató, de a bejárati ajtónál sikerült olyan elemeket is megcsinálni, amik a maguk apróságukkal feldobják az összképet. A részletekben rejlik, vagy mi...?

Ilyen lett például a mű piros bogyós füzér:

Nekem nagyon telitalálat, és szerintem a sok zöldet, barnát, szürkét úgy feldobja ez a kis piros, hogy imádás van. Vagy ez:

Itt a fehér kerámia manó dobja fel a hangulatot szerintem.

És van még egy libling... A korábban már használt faláda, amibe most karácsonyi dolgok kerültek. Ezt mondjuk sokkal könnyebb volt összehozni, mint a nyári (tengerpartos) verziót.

Hát igen, mivel volt fenyőm bőven, kb mindenhol egyszerre használtam a háromfélét. Itt is.

Most idén annyira elégedett vagyok az eredménnyel, hogy mindenképpen meg akartam örökíteni... :-)

Puszi és ölelés!

Karácsonyi ez meg az

Az elmúlt egy - másfél hónapban elég sok mindenfélét készítettem, amiket eddig nem. Köztük volt olyan amit már nagyon régóta terveztem, és most végre sikerült megcsinálni. Volt olyan, ami "útközbe" jött és volt olyan is, ami már szinte hagyomány, hogy varrok.

Vegyük is sorra, mik is 2018 karácsonyának varrós projektjei. És ez csak kb. a 70%-a, ugyanis még van pár tervem a téli időszakra, amit nagyon szeretnék. Ezekből biztos lesz poszt, de nem biztos, hogy még karácsony előtt. Ahogy mindeninek nekem is egyre sűrűbb ez az időszak, bár minden évben megfogadom, hogy jövőre majd másképp csinálom....

Lássuk is a listát.

1.Karácsonyi gnómok

Hát ezzel kb. senkit nem lepek meg szerintem.

Az idei karácsonyi készülődést is ugyanúgy kezdtem, mint tavaly vagy az előtt: természetesen a drága manóimmal. Hát én nem tudom, de ezeket a "szarosokat" én ugyanúgy (ha nem jobban) imádom, mint tavaly. Meg az előtt...

2. Cukorpálcika, magyar nevén: Candy Cane :-D

Pár évvel ezelőtt már kipróbáltam ezt a szabásmintát. Egyik kolléganőmtől kaptam egy nagy rakat piros csíkos kartont. Az első próbadarab után megfogadtam, hogy folytatni fogom a gyártást, de valahogy mindig elmaradt. Idén megelégeltem, hogy az anyagok szemrehányóan néznek rám, így most nekik estem. Szerelőkarikát varrtam a tetejükre, így lehet őket felakasztani.

3. Karácsonyi füzér

A karácsonyi füzér ötlete onnan jött, hogy én mindig is szerettem volna csizmafüzért. Mindegy milyet. Ha úgy adódna tuti kitalálnám melyikért vagy milyenért vadulnék be. A bökkenő a hellyel van. Sajnos nincs olyan felülete a lakásnak, ahova ki lehetne feszíteni egy ilyen hosszú "láncolatot". Így lerövidítettem. 3 mm vastag dekorfilchez kétoldalas fátyolragasztóval rögzítettem a mintás 1 mm vastag barkácsfilcet vagy pamutvásznat, majd a körvonalak mentén levarrtam. Mellé egy kis csengő vagy pom-pom, pékzsineg, és kész is a helytakarékos füzér, amit fel lehet helyezni például ablakra vagy egy kb. 1 méter hosszú polcra. Jó, jó, kandallóra is bátran, ha van. :-)

4. Filcdíszek (vagyis én így hívom őket)

Miközben a füzér elemein dolgoztam, rájöttem, hogy ezek a formák egyedül is megállják a helyüket. És mivel magát a készítés folyamatát is megszerettem, elkezdtem őket egyesével is gyártani. Karácsonyfán képzeltem el, és ajándék dobozon. Tökéletes kiegészítője lehet a csomagolásnál.

5. Filc égők vagy izzók

A neten találtam meg ezt a formát és számomra ez az idei év cukisága, csak hogy szakzsargonnal éljek. :-D A manók sapkájából lehullott anyagokat nem akartam kidobni, így elkezdtem kutakodni, mit is lehetne...? És akkor rátaláltam erre a formára:

Húú, nekem most nagyon bejönnek ezek az izzók, minden öhhm, hol. Mindenhol és mindenen. Az idei év másik nagy slágere nálam a piros autó a hátán cipelt fenyővel. Hát igen, így nem véletlenül van a kép közepén. :-D

Jaj, már nagyon hiányzik a patchwork. A következő projekt, aminek neki akarok esni, megint a papírra varrást fogja érinteni és köze lesz a manókhoz. Hát most mit csináljak, nna. :-D Nagy tervem, hiszen a szabásmintát már nyáron megvettem hozzá. Így nagyon remélem, hogy jut rá idő. A hozzá szükséges anyagokat is megvásároltam, kicsit talán túlzásba is estem, de kit érdekel... Karácsony van, nem?

Addig is a szokásos: puszi és ölelés. :-)

Advent első vasárnapja

Na, ilyen sem volt még (vagy legalább is az elmúlt 7-8 évben biztos nem), hogy időben, teljesen pontosan Advent első vasárnapjára elkészült volna az adventi koszorúm... Illetve ebben az esetben az én adventi boxom, amit nem én csináltam. Vagyis kb. 15 %-ban csináltam én... A feladat teljesítésének oroszlán része a Főnix Dekoráció érdeme.

Már nagyon rég óta kacérkodtam a gondolattal, hogy egyik Karácsony alkalmával koszorú helyett inkább adventi boxot készítek. Ahogy egyik nyári bejegyzésemben említettem, nagyon szeretem ezeket az apróságokkal telezsúfolt tartóeszközöket. Így mondom, mert hiszen bármit meg lehet velük tömni, és tök mindegy milyen alkalomra is... Na szóval, tetszenek, de Karácsonyra, mindig maradtam a jól bevált módszernél, ahogyan tavaly is. Pedig olyan gyönyörűségeket lehet látni az Interneten, hogy bepipilek... A kaput a Főnix Dekorációnak EZ a doboza tette be. Amikor megláttam, megerősödött bennem, hogy én ilyet AKAROOOOK! :-) A fehéret amúgy nagyon szeretem Karácsonykor használni, hiszen a hóra emlékeztet, de teljesen fehér / ezüst ládikát nem akartam. A megszokott (mert a megszokások rabja vagyok - höhöhö) piros, fehér és zöld kombinációban képzeltem el.

Még szerencse, hogy van egy kis protekcióm, így le is lett dumálva, hogy egyik hétvégén összeülünk, és elkészítjük.

Erre tegnap került sor. Egy mini workshop keretében elkészült az én első adventi box-om, ami GYÖNYÖRŰŰŰŰŰŰ (!!!)  és kb. nem bírok betelni vele.

A workshop keretein belül, megint elővettem teljesen felnőttes viselkedésemet, és a harmadik eukaliptusz (vagymi?) felragasztása  után teljesen felnőttesen elkezdtem nyavalyogni, hogy ez nekem nem megy. :-D Mázli, hogy szorított minket az idő (mert ha nem, még mindig ott ülnénk...), így meg lett nekem kegyelmezve, kikapták a kezemből a forró pisztolyt, pikk-pakk sitty-sutty (de tényleg kb. fél óra alatt) elkészült a fenti képen látható "eszméletvesztés". Bár lehet, hogy a sipákolást nem akarta már hallgatni.... Már hogy T, T nem akarta hallani. DE a lényeg, hogy egy nagyon picit kivettem a részem a dologból.

Például én találtam ki a színvilágot. Már ha annak számít az, hogy gyakorlatilag beleestem a termésekkel, meg ezekkel-azokkal teli dobozokba és kiválasztottam azokat, amik nekem nagyon tetszenek. Vaaagy, amikor fújtam a forró ragasztót, hogy minél előbb kössön meg. Öhm, és kb. ennyi.

Persze vannak saját kütyüjeim, amikhez ragaszkodom, hogy valahogyan, valamilyen formában elől legyenek az Ünnepekkor, így azok nélkül bizony nincs Adventi box.

Például ő, a szakállas bácsi, a fenyőfával. 

 Vagy a piros sapkás hóemberke.

Vannak részletek, amikért megőrülök, de komolyan!!

A Főnix Dekoráció tervezte MIKULÁSVIRÁÁÁÁG!!!! jesszusmaris...

Vagy a rettentően icipici ugró rénszarvas...

Vagy a fagyott alma:

És a fehér csillag alakú mikulás:

Hát igen... Nekem nagyon tetszik. Még jó hogy összeszedtem magam, mert az egész blogbejegyzés egy nagy szívből állna, meg a képekből. :-D Nagy a boldogságom, ám! :-)
Ha meg szeretnétek nézni, hogy Főnix Dekoráció még milyen szépségeket és cukiságokat (csak annyit mondok: manó...) készített idén Karácsonyra, ITT tehetitek meg.

Szóval én nagyon jól éreztem magam! Így kívánok mindenkinek nagyon kellemes Advent első vasárnapját!

Puszi és ölelés!

Halloween

Ez a projekt csak és kizárólag a töklámpás miatt valósult meg. *suttogva, lesütött szemmel*: most hazudtam... :-D
Mi nem ünnepeljük a Halloween-t, de attól még varrhatok ilyeneket, nem igaz? :-)

Edény alátéteket varrtam a blokkokból, de arra gondoltam, hogy egy madzagra felfűzve, és fellógatva akár füzérnek is megállja a helyét.

A töklámpás sárga anyaga már évek óta a polcon hever méltatlanul, "de ebből most már elég". A szellem hátterét szolgáló sötétebb kék pamutjához is most nyúltam először. A fehér kelmék új beszerzés és kizárólag ehhez a tervhez vásároltam, bár biztos, hogy jók lesznek még valamire. :-D A fekete pedig egyszerű karton.

Ebben az esetben nem bonyolítottam túl a letűzést, látszik, hogy a mintát követve rögzítettem egymáshoz a rétegeket, hogy jobban kihangsúlyozzam az alakokat.

Ami ebben a projektben más, mint az eddigiek, az talán a fotózás. Hosszú töprengés után a fehér háttér mellett döntöttem, de magam sem gondoltam volna, hogy "műtermi" képeket fogok gyártani. :-D Vagy ha nem is műtermi, de tőlem abszolút nem megszokott. Ne legyünk már ennyire nagyképűek... :-) A fotózás kedvéért, még ilyen gusztustalan gumicukikat is vásároltam. Na én az az ember vagyok, aki nem tud elvonatkoztatni. Jó, jó. Nem gumikesztyűvel, vagy csipesszel fogdostam a szerveket, és a szemeket, de megenni.... Talán a Haribonak volt az a megmozdulása (lehet, hogy még mindig kapni), hogy zöld kis békákat formázott a zseléből. Esküszöm, hogy megpróbáltam... De azóta se. Valszeg azok a békák indították el az effajta "undorom". :-D A tökcsoki viszont finom volt. :-)

Vagy ünnepeljük a Halloweent vagy nem ünnepeljük, én minden esetre mind a varrás, mind pedig a fotózás közben jól mulattam. :-)

Puszi és ölelés

A méhkas, az eper, a hőlégballon és a papírra varrás

Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam arra, hogy valami újba kezdek / kezdtem. Most végre meg is tudom mutatni. Ez pedig a papírra varrás.

Nagyon rég óta szemeztem ezzel a technikával, de mindig annyira bonyolultnak tűnt, hogy nem mertem neki fogni. Aztán természetesen jött az alkalom, édesapa szülinapja, és jött a téma, amit "hűűű de jó lenne megcsinálni" és már meg is volt a motiváció, hogy gyakoroljak.

Tehát ismételjük át: szülinap + méhkas = papírra varrás. Ilyen egyszerű. :-)

Az interneten böngészve ötletek után találtam egy nagyon jó pofa méhkast hímzőrámába keretezve, és egyből tudtam, hogy ő kell, és milyen jó ajándék lesz apunak, hiszen méhész. Otthon sajnos nem volt hímző rámám, de volt elfekvőben egy képkeretünk, ami tökéletes volt a kiszemelt projekthez.

Elkezdtem gyakorolni. Könnyű ábrákat kezdtem el varrni, azt hiszem sima háromszögekkel kezdtem, amik később már karácsonyfa formát vettek fel. Nem fényezésből, de nagyon hamar belejöttem. Ebből is látszik, hogy feleslegesen húztam-halasztottam a módszer kipróbálását. Szóval, ha esetleg a papírra varráson gondolkodunk, nyugodtan vágjunk bele.

Nyilván vannak nagyon összetett minták. Karácsonyra egy komplexebbnek tűnő ábrát tervezek kipróbálni. Alig várom, hogy kiderüljön: megint csak túlreagálom-e a dolgokat? :-) Természetesen be fogok számolni róla...

Én az egész procedúrát azzal kezdem, hogy a szabásmintát a vonalak mentén varrógéppel, cérna nélkül kilukasztom. Hát ez egy kicsit idegesítő tud lenni, mert szörnyű hangja van a papírnak, ahogy a tű átlyukasztja... De a varrásnak (hiszen tudjuk) vannak árnyoldalai. :-) Másik módszer lehet a rádli használata. De nekem csak derelyeszaggatóm van itthon... :-D

Hát szerintem nem is kell mondanom, azok után, hogy ezt a méhkast így meg tudtam csinálni, úgy éreztem, hogy kinyíltak előttem a kapuk.

A gőz hatására beruháztam egy speckó ragasztóra, aminek ilyen toll formája van, de a lényeg benne, hogy a textilt odaragasztja a papírhoz, egy idő után viszont elillan, így nyom nélkül tudjuk a papírt eltávolítani, amikor már nem kell. Meggugliztam, ragasztó tollnak nevezik.

Ezek után rátaláltam egy eper mintára. Ez volt a következő fokozat, mert ez a szabásminta már több részből állt. Nagyon kellett ügyelni az illesztésekre. Azonnal meg kellett csinálni.

Ennek a darabnak az a különlegessége még, hogy a zöld szárt leszámítva nettó designer pamutból csináltam. Lefotóztam a hátulját is, szerintem elképesztően gyönyörű ez a textil válogatás...

És ha már eper, fejeljük meg még egy kis eperrel. Bár ez nem a papírra varrás technikájával készült, eper, és nagyon jó pofa, és ez is az előbb említett kollekció darabjaiból készült:

Végül, de koránt sem utolsó sorban: a hőlégballon. Véleményem szerint, bonyolultságát tekintve ez a minta az eperéhez hasonló. Három részből áll: a ballon, a ballon "szárai" és a kosár.

Ezért a motívumért is kb. megvesztem. Hogy tud valami ilyen aranyos lenni? Nekem legalább is nagyon tetszik. Takarót készítettem belőle, az eredeti recept is takarót gyártott ezekből a panelokból. Egyszerűen imádom!

Ez a babatakaró most 87*100 cm-es lett. Új dolog (a papírra varráson kívül), hogy ezen a darabon végre kipróbálhattam a tök egyszerű, egyenes vonalakban letűzést.

Remélem hamarosan megint varrhatok egyet. Mondjuk kicsit lányosabb, vagy pasztell színekben. Hmmm. :-)

Szal így indult a kalandom a papírra varrással. Az a méhkas megbolygatta a szívem. :-D De kis buta voltam, hogy nem kezdtem neki hamarabb. Nah, remélem a szabad gépi tűzéssel is így fogok járni,ugyanis a következő nagy tervem, hogy elkezdem ezt a területet is szépen lassan meghódítani. Korábban már voltak próbálkozásaim. De mint mindennek, ennek is a gyakorlás a kulcsa. Majd meglátjuk...

Puszi és ölelés!

Ősz 1.0

Elképesztő a címválasztásom néha... Vagy nem is néha. :-D

Nos, hát igen, megint itt van az ősz. Elmúlt augusztus 20-a, holnap itt van karácsony. Idén rossz vagyok. Tavaly kihagytam az őszi varrást, ami most már nagyon hiányzott, így eshetett meg, hogy emellett a quilt mellett NEM mehettem el szó nélkül. :-D

Imádom a süniket. Ennyi. Pont. Jóó, hát nem ússzátok meg ennyivel. :-D Nah, de tényleg szeretem őket. Tavaly csak ennyi süni fért ki belőlem. Idén szerencsére egy picivel több.

A húgomnak Mario jutott eszébe, nekem meg a frufruja tetszik nagyon. :-D

Amúgy az igaziak már nagyon készülnek a télre. Egyik este összefutottunk eggyel a kertben. Éppen szotyival csámcsogott, és nagyon más képet mutatott már, mint a nyári kivitel. :-D

Tehát így ne csodálkozzunk, hogy ezt nekem meg kellett varrnom, oksa? 

Terítő nagyságú. Elég nagy, így ez nem lett edényalátét, és nem is tervezem, hogy lekicsinyítem a szabásmintát. Vagyis idén nem. Még van egy ötletem Halloween-ra, ami szerintem nagyon jó pofa, bár mi nem ünnepeljük, de utána kegyetlenül karácsonyozás, akár milyen hihetetlen is. Vagy nem...

Szal 37*36 cm-es. A süni arcát és pocóját kivéve designer pamut. A mogyoró barna tűpöttyös karton. A rétegek között közepes vastagságú közbélés, ahogyan általában. A letűzés pedig a szeretett apró cikk-cakk öltés. 

Telitalálat lett szerintem a ferdepánt. Nem agyaltam rajta sokat, de azért okozott egy nagyon pici gondot, hogy milyen keretet adjak ennek az őszies darabnak, a maga sötét barnájával, narancssárgájával és pirosával. Én pont ezeket a színeket szeretem amúgy nagyon az őszben és szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Pár évvel ezelőtt beszereztem egy nagyon furcsa színű kelmét. Pöttyös, há' persze, hogy az. Se nem narancssárga, se nem piros. De mégis üde, figyelemfelkeltő. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy rettentő jól áll a süninek! És ráadásul, szerintem az alsó zöld színű textilnek is.

Noh, uzsgyi még egy kis töklámpás és szellemeskedés, aztááán... Jaj, úgy is tudjátok! :-D

Puszi és ölelés!

Szülinap

A hétvégén születésnapot fogunk ünnepelni. És valami nagyon olyat szerettem volna ajándékozni, ami kifejezi a szeretetem. Amikor az instagramon megláttam az ötletet, még bőven volt idő az alkalomig. Szeretem, amikor egymásra találnak a dolgok a fejemben. Amikor tudom, hogy ezt meg akarom csinálni és tudom is, hogy kinek és milyen színösszeállításban, és a végleges helyén is el tudom képzelni, és látom a lelki szemeim előtt, hogy mennyire jól fog ott mutatni. És ez kb. 10 másodperc alatt. Kár, hogy ilyen nagyon ritkán van. :-D

Egy konyhában lévő heverőre képzeltem el. Egy olyan konyhába, ahol reggelente, a nagy ablakokon, gyönyörködni lehet a napfelkeltében, ahogy a napocska előbukkan a hegyek mögül. Ahol a spárhelt miatt mindig meleg van. Ahol magyar muzsika szól a rádióban rekedten, recsegve. Ahol hangos a kacagásuk. És ami kelt kalács illatú.

A párna belsőt is én csináltam. Szivacstörmelékkel tömtem ki és olyan kemény lett, hogy ihhajjjj. :-) De nem is baj. Van mit megtartania. A párna felső része ugyanolyan szendvics, mint a takarók esetében. Egy díszpárnához képest jó masszív lett, na. :-D Beleadtam apait-anyait. :-)

A legszebb designer pamutjaimat használtam.

És imádom a csillagokat. :-)

Boldog szülinapot Neked! :-)

Puszi és ölelés!