Ősz 1.0

Elképesztő a címválasztásom néha... Vagy nem is néha. :-D

Nos, hát igen, megint itt van az ősz. Elmúlt augusztus 20-a, holnap itt van karácsony. Idén rossz vagyok. Tavaly kihagytam az őszi varrást, ami most már nagyon hiányzott, így eshetett meg, hogy emellett a quilt mellett NEM mehettem el szó nélkül. :-D

Imádom a süniket. Ennyi. Pont. Jóó, hát nem ússzátok meg ennyivel. :-D Nah, de tényleg szeretem őket. Tavaly csak ennyi süni fért ki belőlem. Idén szerencsére egy picivel több.

A húgomnak Mario jutott eszébe, nekem meg a frufruja tetszik nagyon. :-D

Amúgy az igaziak már nagyon készülnek a télre. Egyik este összefutottunk eggyel a kertben. Éppen szotyival csámcsogott, és nagyon más képet mutatott már, mint a nyári kivitel. :-D

Tehát így ne csodálkozzunk, hogy ezt nekem meg kellett varrnom, oksa? 

Terítő nagyságú. Elég nagy, így ez nem lett edényalátét, és nem is tervezem, hogy lekicsinyítem a szabásmintát. Vagyis idén nem. Még van egy ötletem Halloween-ra, ami szerintem nagyon jó pofa, bár mi nem ünnepeljük, de utána kegyetlenül karácsonyozás, akár milyen hihetetlen is. Vagy nem...

Szal 37*36 cm-es. A süni arcát és pocóját kivéve designer pamut. A mogyoró barna tűpöttyös karton. A rétegek között közepes vastagságú közbélés, ahogyan általában. A letűzés pedig a szeretett apró cikk-cakk öltés. 

Telitalálat lett szerintem a ferdepánt. Nem agyaltam rajta sokat, de azért okozott egy nagyon pici gondot, hogy milyen keretet adjak ennek az őszies darabnak, a maga sötét barnájával, narancssárgájával és pirosával. Én pont ezeket a színeket szeretem amúgy nagyon az őszben és szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Pár évvel ezelőtt beszereztem egy nagyon furcsa színű kelmét. Pöttyös, há' persze, hogy az. Se nem narancssárga, se nem piros. De mégis üde, figyelemfelkeltő. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy rettentő jól áll a süninek! És ráadásul, szerintem az alsó zöld színű textilnek is.

Noh, uzsgyi még egy kis töklámpás és szellemeskedés, aztááán... Jaj, úgy is tudjátok! :-D

Puszi és ölelés!

Szülinap

A hétvégén születésnapot fogunk ünnepelni. És valami nagyon olyat szerettem volna ajándékozni, ami kifejezi a szeretetem. Amikor az instagramon megláttam az ötletet, még bőven volt idő az alkalomig. Szeretem, amikor egymásra találnak a dolgok a fejemben. Amikor tudom, hogy ezt meg akarom csinálni és tudom is, hogy kinek és milyen színösszeállításban, és a végleges helyén is el tudom képzelni, és látom a lelki szemeim előtt, hogy mennyire jól fog ott mutatni. És ez kb. 10 másodperc alatt. Kár, hogy ilyen nagyon ritkán van. :-D

Egy konyhában lévő heverőre képzeltem el. Egy olyan konyhába, ahol reggelente, a nagy ablakokon, gyönyörködni lehet a napfelkeltében, ahogy a napocska előbukkan a hegyek mögül. Ahol a spárhelt miatt mindig meleg van. Ahol magyar muzsika szól a rádióban rekedten, recsegve. Ahol hangos a kacagásuk. És ami kelt kalács illatú.

A párna belsőt is én csináltam. Szivacstörmelékkel tömtem ki és olyan kemény lett, hogy ihhajjjj. :-) De nem is baj. Van mit megtartania. A párna felső része ugyanolyan szendvics, mint a takarók esetében. Egy díszpárnához képest jó masszív lett, na. :-D Beleadtam apait-anyait. :-)

A legszebb designer pamutjaimat használtam.

És imádom a csillagokat. :-)

Boldog szülinapot Neked! :-)

Puszi és ölelés!