Az elmúlt (hó)napokban

Az elmúlt időszakban sajnos nem volt annyi kapacitásom a varrásra, fotózásra, és blogolásra, mint szerettem volna. Azért persze csurrant-cseppentem egy kis ez meg az. :-D

Vegyük is fel a szálat. Előző bejegyzéseimben, a babatakarók kapcsán felvetődött számomra a közbélés problémája. Ezen a téren több elhatározást is meghoztam, amiket, ha lehetőségem lesz rá, szeretnék betartani. Az egyik ilyen, hogy a közbéléseknél sem szabad sajnálni a pénzt. Ez nem azt jelenti, hogy mindegy milyen a bélés, csak drága legyen. Inkább a sokszor sulykolt ár-érték arány. A jó minőség kevesebb stressz, kellemes élmény, sikerélmény is, szép eredmény és valamilyen szinten bizalom is. Bízok abban a közbélésben, hogy ha azt használom, nem érnek (kellemetlen) meglepetések. Mostanság sikerült beszereznem és kipróbálnom, a megszokott közbélések helyett más, nyilván drágább vatelíneket. És hát teljes a döbbenet számomra. Szidtam is magam rendesen, hogy miért nem gondolkoztam előbb? Miért volt az a sok idegeskedés, és káromkodás, amikor igazából több lehetőségem is van... Csak rá kell szánni az időt és a türelmet. Na de senkit nem akarok a hülyeségemmel fárasztani. Tömören a lényeg, hogy nem szeretek a műszálas vattacukorral dolgozni, és helyette kellett valami más, olyan, amiben megbízok. Nos. A folyamat elkezdődött, de a tanulás folyamatos.

Több magyar blogon is olvastam, hogy ők a kesztyűbélésre esküsznek. És megint csak tömören: igazuk van! Most én is kipróbáltam. Mutatom is hogy min. A kesztyűbélés egy vékony, ugyanakkor tömör közbélés. Számomra a nagy előnye, hogy összegöngyölítve extra fáradozás nélkül befér a varrógépem alá. A tömörsége pedig ad egyfajta tartást a tárgynak, de tény, hogy nem táska merevítésre alkalmatos. Nem pufi. Ez egy babatakarónak szerintem teljesen ideális lehet. A következőt, mindenképpen ezzel fogom bélelni. Én most egy patchwork terítőn próbáltam ki először. El voltam ájulva. Azt a szép simaságot kaptam, amire már rég vágytam, ugyanakkor éreztem, hogy van valami a rétegek között és a kezelhetősége (könnyen viszi a varrógép, vasalásnál nem tömörödik az anyag, így nem lesz kemény, mint a műszálas közbélés) is nagyszerű. És nem is annyira veszett drága.

Méretük 38*38 cm.

Nagyon szép, sima, egyenletes lett a terítőm. És ez azt hiszem a hátoldalán látszik a legjobban.

És egy picit közelről:

Hát szal na. Oda vagyok. Nekem nagyon tetszik.

Mostanság eléggé rápörögtem a témára, így biztos, hogy beszélek majd még róla.A praktikusság nagyon fontos számomra. Nem csak magamnak és nem csak a varrás terén. Ezeket a terítőket elajándékozom. Remélem, hogy nem csak a szépsége miatt, de a könnyen használhatósága miatt is tetszeni fog az ajándékozottaknak. Ezért ez a nagy felhajtás. :-)

Puszi és ölelés!

Ohh, ez egyszerű volt

Ohh nah végre. Ez egyszerű volt. De nem azért mert kezdek belejönni! Most már nagyon óvatosan bánok a szavakkal. :-D

Már éppen közel jártam az ikrek takaróinak befejezéséhez és éppen elhatároztam, hogy egy ideig nem csinálok takarót, amikor is K. megkért, hogy készítsek a kis Zsófi testvérének is egyet. Az időszűke miatt sajnos le kellett szögeznem, hogy nem csinálok semmi extrát, vagy bonyolult mintát, vagy amivel el tudom az időt... öhm... szöszölni. Az időre való tekintettel abban is szerencsém volt, hogy K. már tudta mit szeretne. Apuka foci rajongó, és ráadásul Zsófinak öcsikéje lesz, így magától értetődő volt, hogy mi lesz a téma.

K. egyértelmű kérése volt a focilabda applikáció, de egyik alkalommal véletlenül belefutottam ebbe a nagyon aranyos focis-macis textilbe, így nagy volt az örömöm, hogy ehhez is tudok nyúlni. Azért a biztonság kedvéért körülnéztem még az Interneten, hátha látok más jó pofa vászont ebben a tárgyban, de azok nem annyira tetszettek, mint ez a darab. Úgy éreztem, hogy azok a minták már inkább nagyobb fiúkhoz valók, én meg inkább valami aranyosban (olyan, cukiban :-D) gondolkodtam.

A húgom szerint ez a kelme sok-féle mintával, színnel kombinálható. A Pinteresten körülnézve viszont azon kaptam magam, hogy mindig visszakanyarodok a szürke - sötétkék - mustársárga - menta színösszeállításához. Aztán úgy éreztem, hogy ebben a projektben végre valahára kipróbálhatom a chevron mintát, amit már nagyon régen terveztem. Egy kis számítógépes tervezést követően aztán összeállítottam a végleges takarót.

Nagyon gyorsan elkészültem a fedlappal. Szerintem az applikációval többet bíbelődtem, mint az előlappal. A névhímzése sem maradhat ki, ugyanazt a technikát alkalmaztam, mint a többi takaró esetében.

Ekkor lehetőségem nyílt egy teljesen új közbélés kipróbálására is és gyakorolhattam a mostanában nagy mumusként kezelt letűzést. Azonban a flíznek köszönhetően komolyan mondom, gyerekjáték volt a tűzés! A már kialakult technika és sokkal kötöttebb textúra meghozta a reményt, hogy nem velem van a baj. Vagy a varrógépemmel. Legközelebb ki szeretném próbálni majd a kesztyűbélést is, hogy azzal milyen "állaga" lesz a varrománynak...

Hátoldalnak a szürke chevron mintás anyagot választottam, így dözsizhettem a cikk-cakkban dögivel. :-) A menta színt pedig a ferdepánttal vittem a takaróba. Ez kicsit furcsa lehet, de nekem abszolút bele illik a képbe.

Szerintem erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű. Be kell vallanom, ebben a félévben ez a takaró a favorit a színeivel, a mintájával és a kelmékkel. Juj, nagyon oda vagyok! :-D

Ha lesz még, szerintem legközelebb is valami ilyesmit szeretnék megvalósítani...

 Puszi és ölelés!

Az ikrek

Ahogy az előző posztom végén írtam, a következő projekt, hogy egy lány ikerpárnak varrok babatakarót babalátogatóba. Az igazság az, hogy ezek a takarók már pár hónapja elkészültek, már a megrendelőnél vannak és azóta elkészült még egy takaró, amit aztán egy kis fiú kapott. De haladjunk szépen sorban.

Először a mintát említeném meg. A patchwork világában az egyik kedvenc blokkom a csillagos. Kb. mindegy, hogy milyen, csak csillagos legyen. Nagyon régen már kipróbáltam ezt a mintát egy edényalátét formájában, de ilyen nagy mennyiségben még nem csináltam. Adott volt ez a nyuszis anyag és tudtam, hogy eljött az idő:

A blokk neve a fűrészfogas csillag, angolul a sawtooth star. Az anyagválasztásnál most magammal rángattam a húgomat segítségnek. Mindig olyan érzésem van, hogy ő jobban ráérez a színek harmóniájára és a Gergely fiaskó után nem volt kedvem rizikózni. És hát az idővel is jól kellett bánni, hiszen egyszerre két darab is készült. Na, ehhez képest sikerült kiválasztanom egy olyan blokkot, ami elég időigényes. :-D A 8 pontos csillag fogai repülő libák. És bár létezik az elkészítésére gyorsított módszer, így is elég "macerás" volt. Nem is maga az eljárás, hanem az utómunka az időrabló: minden egyes téglalapot tökéletesen pontos méretre kellett vágni. Hát megnéztem párszor az Aquaman-t közben na...

 

Ami különösen fontos volt nekem ebben a projektben az a közbélés. Gergely után elhatároztam, hogy közbélést kell váltanom, mert ez így nem volt állapot. Hirtelen felindulásból jól be is vásároltam egy "csomó-félét". Ezeket a takarókat aztán az Eurotextil-ben vásárolt, 100 gramm-os műszálas közbéléssel tűztem meg. Eddig a 150 grammosat használtam, és volt az a szám, amit nem bírtam...

Közben aztán arra is rájöttem, hogy annak idején nekem tetszett az a pufiság, amit ez a közepesen vastag flíz adott, de Gergely ráébresztett arra, nem biztos, hogy ennek így kell maradnia.

A 100 grammos közbéléssel meglepően könnyebb volt dolgozni. Befért a gépem alá, és a felsőanyag-továbbító talppal sokkal szebb tűzést értem el, mint eddig bármikor. Két takaró révén aztán sikerült kialakítanom azt a technikát is, amivel jól és szépen haladok. Ebben benne van az is például, hogy a takaró mind két oldalát -szorító fogóval csíptetve- felgöngyölítem tűzésnél. A felsőanyag-továbbító talpat teljesen automatikus helyezem fel, és nem is kérdés, hogy a konyhában steppelek.

Az év felfedezése: kinyitható az ebédlőasztalunk. És alkalmazom is ezerrel. Tudtam eddig is, hogy kinyitható, csak annyira kicsi a konyhánk, hogy nem akartam megtenni. Most is kicsi a konyhánk, viszont nem érdekel. :-D Mekkora profin néz má' ki, amikor összeállítom a szendvicset... Nah, majd lövök róla egy fotót. :-D

Igazából ezek voltak az igazán nagy felfedezéseim, kalandjaim ennél a projektnél. Örülök, hogy rábeszéltem magam arra, hogy más flízt is kipróbáljak, és örülök, hogy tetszett amit láttam. Hát még a következő takarónál...

Ja, még ezen a vonalon maradva, mert eléggé rákattantam a témára: sok helyen olvastam, hogy takarókba az úgynevezett kesztyűbélést helyezik. Na, a következő takarónál, nem Tamásnál, hanem az azt következő takarónál "tutibisztozs", hogy kipróbálom. Bizony, bizony.

Addig is: puszi és ölelés!

Kis tanulmány

Ez volt életem eddigi legnehezebb és legstresszesebb takaró varrása. Nem kertelek. A 8 darab takaró megvarrása során, igazán ragadhatott volna rám valami a ragasztó spray-n kívül...

Most, hogy viszont elkezdtem a posztot írni, el kellett döntenem, hogy miről is fog szólni ez a bejegyzés. Arra jutottam, hogy nem mesélem el a kálváriámat, pedig volt rendesen. Helyette inkább a tanulságokat szeretném összegezni, mint egy emlékeztető, vagy valami ilyesmi, magamnak, és talán másoknak is...

Ne tessék félreérteni, imádtam a varrást, és imádom azt, ami aztán a katyvaszból lett belőle. De lássuk be, főleg én, hogy nem kezdek belejönni, pedig pár hónappal ezelőtt külön poszt íródott arról, mennyire "penge" vagyok. Nah, ja.

NADE nem siránkozunk, hanem tanulunk! Főleg én. Főleg azért, mert sajnos én a buta fajta vagyok, aki csak a saját bőre kárán tanul. Bár igazából, az egész ott lett elrontva, hogy türelmetlen voltam, és azt akartam (!!!), hogy minden elsőre klappoljon, minél hamarabb elkészüljön. Pedig ez nem így működik, főleg, hogy a 8 darab takaróval eléggé kezdőnek számítok, és lehet hogy ezt a projekt is megérezte...? Hm...

Szóval, íme a lista az egész projekt során elkövetett hibákról és azok lehetséges megoldásairól emlékeztető gyanánt a jövőre való tekintettel.

1. Ahogy már említettem: essünk neki!
Megoldás: nem esünk neki. Sajnos hajlamos vagyok a "tót az anyjának" elvet vallani, ami már több esetben is elbukott, mert az előkészület hiánya jelentősen megnehezíti az életem, és eddig még nem sikerült a probléma felismerésén kívül a gyakorlatban is alkalmazni. Eddig. Nagy segítség a rendes megalapozás. És nem utolsó sorban segít ráhangolódni a munkára is. Néhány példa:
- Rakj rendet! Ne csak a varróasztalon, hanem az egész lakásban. Most a takaró elkezdése előtt, mivel várnom kellett az anyagokra, fölös energia levezetés gyanánt kitakarítottam a lakást. Olyan tavaszi nagytakarítás félén. Így varrás közben, nem frusztrált, hogy még ezt is, meg azt is meg kell csinálnom.
- FrixIon toll betét. Ellenőrizd, hogy van-e tarcsiba. Nem szeretjük, amikor a tűzés berajzolásánál fogy ki a toll, és nincs bele cserebetét. Viszont imádjuk a tollat!
- Minimum 2 darab alsószál orsót tölts fel cérnával fullra.

2. Nagyon karakteres főanyagot választottam.
Hogy lehet valami ennyire cuki és ördögi egyszerre? Mind a színeket, mind pedig a mintát tekintve nagyon "tömény" kelme lett a főanyag. De ezzel nincs is semmi baj. Csak tudni kell vele bánni. Mint a sárkányokkal...

Megoldás: nincs. Főanyag kell és kész. Talán annyi, hogy jobban oda kell ráfigyelni és nagyon komolyan kell venni, mert nem mindig lesz az embernek (ezek szerint) szerencséje. Tudás is kell.

3. Új forma.
Ebben az esetben egy teljesen más formát terveztem megvalósítani. Azt gyanítom, a meghiúsulásában nagy szerepe volt az előbb említett textil tulajdonságainak. Erősebb volt, mint én.

Megoldás: ha új formát akarok kipróbálni különösen oda kell figyelni az anyagokra (MINDRE).

4. Nem jó árnyalat, a színek diszharmóniája.
Számomra a főanyag nagyon sokat segít. Főleg ha több szín is van benne, hiszen így kvázi megsúgja, milyen színek kellenek mellé. És tudjuk milyen a színösszeállítási képességem. Van még rajta mit csiszolni, na. És ha e mellé még türelmetlen, és dekoncentrált is vagyok, akkor (most már tudom) garantált a bukás. Eddig valszeg megúsztam. De most... Első körben amikor beszereztem az anyagokat, túlságosan az eladóra hagyatkoztam. Tényleg olyan anyagokat válogatTUNK össze, amik mentek az őzis szövethez, csak éppen azok a darabok nem mentek egymáshoz. Egyesével tökéletesen passzoltak, de együtt.... Hagyjuk is.

Megoldás:
- próbáljuk meg, hogy esetleg kevesebb, de egymáshoz teljes mértékben illő mellékanyagokat választunk. Nem minden esetben kell ragaszkodni az 5-6 féle másodlagos anyaghoz, itt is működhet a kevesebb, néha több.
- ne csak a színt vizsgáljuk a főanyaghoz, hanem az árnyalatot is.
- kisebb fenntartásokkal kezeljük a bolti eladó ajánlását, mert nem biztos, hogy megegyezik az ízlésünk. A döntést te hozod meg, az eladó nem hibáztatható a választásod miatt. Bízzunk magunkban.

5. Nincs összhang = amit elterveztem nem működik

Hát igen. Miután kiválasztottál egy karakteres főanyagot, és mellé 6 színt, amik egymáshoz abszolúte nem illenek, nem csoda, hogy nincs meg az összhang. (De ez miért csak akkor derül ki, amikor már megvarrtad a blokkokat???? Mellékes.)

Az eredeti terv az úgynevezett (remélem jól írom) az "eltűnő kilences folt" (vagymi?) volt. Angolul ez a disappearing nine patch. Nekem nagyon megtetszett, és nagyon szerettem volna már valami újat kipróbálni. Csak valszeg nem ezekkel az anyagokkal...

Megoldás:

Egyértelmű: újratervezés és alkalmazkodás

- új árnyalatok keresése. Az őzis anyaghoz (szerintem egyetértünk), a sárga, narancs, zöld, (türkiz) kék, bézs, barna színek passzolnak. De nem mindegy, milyen árnyalatban. Hiába van mondjuk az őzis anyagban méregzöld, nem párosíthatom azzal, mert a méregzöldhöz nem megy a narancssárgának az a valahányadik árnyalata. Ezt máshogy nem találod meg, csak ha otthon szinte mindegyik szóba jöhető anyagodat hozzáilleszted a főanyagodhoz, és egyszer csak tényleg egymásra találnak a tónusok.

- új forma keresése. Abban az esetben, ha megtaláltad a főanyaghoz is és egymáshoz is stimmelő (most már csak 4) mellék kelmét, és még így sem tudsz neked tetsző takarót megtervezni, akkor a formát is át kell gondolni (szerintem!!!).

- vegyük tudomásul: minden anyag, minden takaró más. Így nem lehet rutint csinálni, főleg a tervezés szakaszában. Nyilván abban van rutin, hogy milyen módszerrel varrod fel a ferdepántot... Abban nem lehet rutin, hogy az összképhez, milyen betűtípus illik. Lehet rutin a hímzés módjában, nem lehet rutin a tűzés mintájában.

- az anyagok, a színek, a minták egymáshoz próbálgatása JÓ MURI!!! Hát nyilván az lenne a legjobb és legpraktikusabb, ha lenne egy rőfösbolt a polcon...

- használjuk az OpenOffice Draw-t. Ezúton is szeretném megköszönni a Húgomnak, hogy megmutatta ezt a csodát. Hatalmas segítség volt a krízisek közepette.

- online kereskedések kínálatát is nézzük meg és ne féljünk várni az anyagokra. Addig takarítsuk ki a lakást.

Miután a tervezés nehézségein túlestem, sajnos volt még pár szerencsétlenség. Olyanok, amikre talán felkészülni nem biztos, hogy tudtam volna, és volt olyan is, ami egy kis odafigyeléssel is kiküszöbölhető lett volna... Lássuk.

6. Az ördögi őzi 3, azaz három beavatást követően is összemegy a vasaló alatt. Látott már valaki ilyet? Vagy ez van, hogy megtörténik az anyaggal, csak eddig nem vettem észre? Szinte sokkos állapotba kerültem, amikor erre rájöttem...
Megoldás: impro

7. Közbélés
Nagyon sokan voltak a boltban amikor megvásároltam, és elcsászkáltam, miközben levágták nekem a szükséges mennyiséget. Otthon derült ki, hogy egy kb. tenyérnyi nagyságban feltépődött a flíz... Csak gyanítom, hogy ez a boltban történhetett, és egyáltalán nem biztos, hogy az eladó észrevette. Illetve bízom ebben.
Megoldás: nem elmozdulni a szabóasztaltól, amikor veled foglalkoznak.
A tűzés még mindig rémálom. Miután többszöri nekifutásra is megszenvedtem vele, és nem is lett annyira szép, más megoldáson kellett elkezdenem gondolkozni.
Megoldás:
- esetleg új varrógép, ami jobban specializálódott a tűzésre. Mivel erre sem anyagi lehetőség, sem pedig hely nincs, egyenlőre ez most nem opció. Pedig huh...
- valszeg a 150 grammos műszálas közbélés vastag a gépemnek (és nekem). Ki kell próbálni más műszálas vagy pamut közbélést, ami vékonyabb... Jelenleg a kesztyűbélés van tervben, ami állítólag tömörebb, de vékonyabb. Ez teljesen új terület. Az is lehet, én is írok pár sort erről a témáról, hogy én mit tapasztalok.
- felsőanyag-továbbító talp. Ha már megvettem, miért beszélem le magam a használatáról? Költői kérdés...

8. Hátoldalnak való anyag kisebb, mint amennyi kell.
Amikor a hátoldalnak való anyagot megvásároltam, még az eredeti tervvel számoltam. De mivel újra kellett tervezni, a méretek is megváltoztak, pontosan akkor lett a takaró előlapja, mint a hátlapja. Nem mertem neki látni ilyen méretekkel, főleg, hogy ilyen hibát már elkövettem egyszer.
Megoldás:
- legközelebb 1,5 méter anyagot kell venni, az ilyen nem várt és nem tervezett esetek elkerülése miatt.
- jelen esetben ki kellett pótolnom az anyagomat. Az őzi nem engedte, hogy középre rakjam a toldást, így a két végére (fentre és lentre) raktam. Ez a megoldás a jövőben nem annyira követendő. Eléggé megnehezíti az ember életét, nagy benne a rizikó, hogy nem sikerül szépre. Nálam is ez történt, én látom, hogy az összevarrás vonala, kicsit ferde a tűzés miatt... Ez abszolút elkerülhető (vagy legalábbis sokkal kevésbé észrevehető), ha egy anyagból van a hátlap vagy az ember már a kezdetkor használja a felsőanyag-továbbítót. Bár utóbbiban nem vagyok teljesen biztos.

9. Tűzés
Igazából nem is kellett olyan sokat gondolkozni a letűzés technikáján. Persze azzal kezdtem, hogy a varrások két oldalán 0,5 mm szélességben varrom le a szendvicset. Aztán rájöttem, hogy így elveszem a blokkok lényegét. Szerencsére hamar jött az árokba tűzés ötlete. De szebben is megcsinálhattam volna.
Megoldás:
- felsőanyag-továbbító talp. Tudom, szóismétlés. Tökéletes segítő társnak bizonyult nekem.
- másfajta közbélés kipróbálása
- a takaró legszélén lévő árkokat nem szabad letűzni, hiába, hogy logikusnak tűnik, nem az! A keresztbe tűzésnél nagyon össze tudja húzni a takaró felsőrészét és ilyen rétegek vagy anyag átlapolások (vagy mik?) alakulnak ki. Ezt egy laikus nem biztos, hogy látja, de én igen...
- a takaró felgöngyölítése főleg a varrógépkarja alatt nem opció, hanem SZÜKSÉGES! Ha lesz érkezésem, még ilyen nagyobb csipeszeket is be fogok szerezni, aztuti!
- Igaza van Gy.-nek. Tűzésnél a konyha asztalt kell igénybe venni, amíg nem lesz egy 100 m2-es műhelyem. :-D A takaró így nem fog felakadni a varróasztal mindenféléjébe, és sokkal kiegyensúlyozottabb leszek én is.
- a varrógépasztalnak nevezett varrógép toldalék egy ilyen alkatrész, amit a géphez kell csatlakoztatni és így megnövekszik a gépünk varrási felülete. Na ezt most jól elmondtam... Tegye fel a kezét aki érti... Szóval, még év elején rendeltem a masinámhoz, szerencsére még kaptam is, és nem is volt olyan drága. Hát komolyan nem tudom, hogyan tudtam eddig nélküle varrni / tűzni...? Abszolút jó befektetés volt. A pillanat töredék része alatt megszoktam. Komolyan!

És itt is a vége a listának. Elég hosszú lett sajnos, de ahogy az elején említettem, sokat tanultam. Nagyon sokat és még így sem tudok mindent. :-D
A fotókat most bent a lakásban csináltam. Várom már a hosszú nappalokat. Azért a természetes fény az igazi. :-)
Jaj, a slussz poént majdnem elfelejtettem. Szerencsére van még 2 babatakaróra megrendelés, ráadásul most majd ikreknek fogok varrni, és csajsziknak; dupla kihívás! :-D Tutira beszámolok róla!

Addig is puszi és ölelés!