Ahogy az előző posztom végén írtam, a következő projekt, hogy egy lány ikerpárnak varrok babatakarót babalátogatóba. Az igazság az, hogy ezek a takarók már pár hónapja elkészültek, már a megrendelőnél vannak és azóta elkészült még egy takaró, amit aztán egy kis fiú kapott. De haladjunk szépen sorban.
Először a mintát említeném meg. A patchwork világában az egyik kedvenc blokkom a csillagos. Kb. mindegy, hogy milyen, csak csillagos legyen. Nagyon régen már kipróbáltam ezt a mintát egy edényalátét formájában, de ilyen nagy mennyiségben még nem csináltam. Adott volt ez a nyuszis anyag és tudtam, hogy eljött az idő:
A blokk neve a fűrészfogas csillag, angolul a sawtooth star. Az anyagválasztásnál most magammal rángattam a húgomat segítségnek. Mindig olyan érzésem van, hogy ő jobban ráérez a színek harmóniájára és a Gergely fiaskó után nem volt kedvem rizikózni. És hát az idővel is jól kellett bánni, hiszen egyszerre két darab is készült. Na, ehhez képest sikerült kiválasztanom egy olyan blokkot, ami elég időigényes. :-D A 8 pontos csillag fogai repülő libák. És bár létezik az elkészítésére gyorsított módszer, így is elég "macerás" volt. Nem is maga az eljárás, hanem az utómunka az időrabló: minden egyes téglalapot tökéletesen pontos méretre kellett vágni. Hát megnéztem párszor az Aquaman-t közben na...
Ami különösen fontos volt nekem ebben a projektben az a közbélés. Gergely után elhatároztam, hogy közbélést kell váltanom, mert ez így nem volt állapot. Hirtelen felindulásból jól be is vásároltam egy "csomó-félét". Ezeket a takarókat aztán az Eurotextil-ben vásárolt, 100 gramm-os műszálas közbéléssel tűztem meg. Eddig a 150 grammosat használtam, és volt az a szám, amit nem bírtam...
Közben aztán arra is rájöttem, hogy annak idején nekem tetszett az a pufiság, amit ez a közepesen vastag flíz adott, de Gergely ráébresztett arra, nem biztos, hogy ennek így kell maradnia.
A 100 grammos közbéléssel meglepően könnyebb volt dolgozni. Befért a gépem alá, és a felsőanyag-továbbító talppal sokkal szebb tűzést értem el, mint eddig bármikor. Két takaró révén aztán sikerült kialakítanom azt a technikát is, amivel jól és szépen haladok. Ebben benne van az is például, hogy a takaró mind két oldalát -szorító fogóval csíptetve- felgöngyölítem tűzésnél. A felsőanyag-továbbító talpat teljesen automatikus helyezem fel, és nem is kérdés, hogy a konyhában steppelek.
Az év felfedezése: kinyitható az ebédlőasztalunk. És alkalmazom is ezerrel. Tudtam eddig is, hogy kinyitható, csak annyira kicsi a konyhánk, hogy nem akartam megtenni. Most is kicsi a konyhánk, viszont nem érdekel. :-D Mekkora profin néz má' ki, amikor összeállítom a szendvicset... Nah, majd lövök róla egy fotót. :-D
Igazából ezek voltak az igazán nagy felfedezéseim, kalandjaim ennél a projektnél. Örülök, hogy rábeszéltem magam arra, hogy más flízt is kipróbáljak, és örülök, hogy tetszett amit láttam. Hát még a következő takarónál...
Ja, még ezen a vonalon maradva, mert eléggé rákattantam a témára: sok helyen olvastam, hogy takarókba az úgynevezett kesztyűbélést helyezik. Na, a következő takarónál, nem Tamásnál, hanem az azt következő takarónál "tutibisztozs", hogy kipróbálom. Bizony, bizony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése