Ohh, ez egyszerű volt

Ohh nah végre. Ez egyszerű volt. De nem azért mert kezdek belejönni! Most már nagyon óvatosan bánok a szavakkal. :-D

Már éppen közel jártam az ikrek takaróinak befejezéséhez és éppen elhatároztam, hogy egy ideig nem csinálok takarót, amikor is K. megkért, hogy készítsek a kis Zsófi testvérének is egyet. Az időszűke miatt sajnos le kellett szögeznem, hogy nem csinálok semmi extrát, vagy bonyolult mintát, vagy amivel el tudom az időt... öhm... szöszölni. Az időre való tekintettel abban is szerencsém volt, hogy K. már tudta mit szeretne. Apuka foci rajongó, és ráadásul Zsófinak öcsikéje lesz, így magától értetődő volt, hogy mi lesz a téma.

K. egyértelmű kérése volt a focilabda applikáció, de egyik alkalommal véletlenül belefutottam ebbe a nagyon aranyos focis-macis textilbe, így nagy volt az örömöm, hogy ehhez is tudok nyúlni. Azért a biztonság kedvéért körülnéztem még az Interneten, hátha látok más jó pofa vászont ebben a tárgyban, de azok nem annyira tetszettek, mint ez a darab. Úgy éreztem, hogy azok a minták már inkább nagyobb fiúkhoz valók, én meg inkább valami aranyosban (olyan, cukiban :-D) gondolkodtam.

A húgom szerint ez a kelme sok-féle mintával, színnel kombinálható. A Pinteresten körülnézve viszont azon kaptam magam, hogy mindig visszakanyarodok a szürke - sötétkék - mustársárga - menta színösszeállításához. Aztán úgy éreztem, hogy ebben a projektben végre valahára kipróbálhatom a chevron mintát, amit már nagyon régen terveztem. Egy kis számítógépes tervezést követően aztán összeállítottam a végleges takarót.

Nagyon gyorsan elkészültem a fedlappal. Szerintem az applikációval többet bíbelődtem, mint az előlappal. A névhímzése sem maradhat ki, ugyanazt a technikát alkalmaztam, mint a többi takaró esetében.

Ekkor lehetőségem nyílt egy teljesen új közbélés kipróbálására is és gyakorolhattam a mostanában nagy mumusként kezelt letűzést. Azonban a flíznek köszönhetően komolyan mondom, gyerekjáték volt a tűzés! A már kialakult technika és sokkal kötöttebb textúra meghozta a reményt, hogy nem velem van a baj. Vagy a varrógépemmel. Legközelebb ki szeretném próbálni majd a kesztyűbélést is, hogy azzal milyen "állaga" lesz a varrománynak...

Hátoldalnak a szürke chevron mintás anyagot választottam, így dözsizhettem a cikk-cakkban dögivel. :-) A menta színt pedig a ferdepánttal vittem a takaróba. Ez kicsit furcsa lehet, de nekem abszolút bele illik a képbe.

Szerintem erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű. Be kell vallanom, ebben a félévben ez a takaró a favorit a színeivel, a mintájával és a kelmékkel. Juj, nagyon oda vagyok! :-D

Ha lesz még, szerintem legközelebb is valami ilyesmit szeretnék megvalósítani...

 Puszi és ölelés!

Az ikrek

Ahogy az előző posztom végén írtam, a következő projekt, hogy egy lány ikerpárnak varrok babatakarót babalátogatóba. Az igazság az, hogy ezek a takarók már pár hónapja elkészültek, már a megrendelőnél vannak és azóta elkészült még egy takaró, amit aztán egy kis fiú kapott. De haladjunk szépen sorban.

Először a mintát említeném meg. A patchwork világában az egyik kedvenc blokkom a csillagos. Kb. mindegy, hogy milyen, csak csillagos legyen. Nagyon régen már kipróbáltam ezt a mintát egy edényalátét formájában, de ilyen nagy mennyiségben még nem csináltam. Adott volt ez a nyuszis anyag és tudtam, hogy eljött az idő:

A blokk neve a fűrészfogas csillag, angolul a sawtooth star. Az anyagválasztásnál most magammal rángattam a húgomat segítségnek. Mindig olyan érzésem van, hogy ő jobban ráérez a színek harmóniájára és a Gergely fiaskó után nem volt kedvem rizikózni. És hát az idővel is jól kellett bánni, hiszen egyszerre két darab is készült. Na, ehhez képest sikerült kiválasztanom egy olyan blokkot, ami elég időigényes. :-D A 8 pontos csillag fogai repülő libák. És bár létezik az elkészítésére gyorsított módszer, így is elég "macerás" volt. Nem is maga az eljárás, hanem az utómunka az időrabló: minden egyes téglalapot tökéletesen pontos méretre kellett vágni. Hát megnéztem párszor az Aquaman-t közben na...

 

Ami különösen fontos volt nekem ebben a projektben az a közbélés. Gergely után elhatároztam, hogy közbélést kell váltanom, mert ez így nem volt állapot. Hirtelen felindulásból jól be is vásároltam egy "csomó-félét". Ezeket a takarókat aztán az Eurotextil-ben vásárolt, 100 gramm-os műszálas közbéléssel tűztem meg. Eddig a 150 grammosat használtam, és volt az a szám, amit nem bírtam...

Közben aztán arra is rájöttem, hogy annak idején nekem tetszett az a pufiság, amit ez a közepesen vastag flíz adott, de Gergely ráébresztett arra, nem biztos, hogy ennek így kell maradnia.

A 100 grammos közbéléssel meglepően könnyebb volt dolgozni. Befért a gépem alá, és a felsőanyag-továbbító talppal sokkal szebb tűzést értem el, mint eddig bármikor. Két takaró révén aztán sikerült kialakítanom azt a technikát is, amivel jól és szépen haladok. Ebben benne van az is például, hogy a takaró mind két oldalát -szorító fogóval csíptetve- felgöngyölítem tűzésnél. A felsőanyag-továbbító talpat teljesen automatikus helyezem fel, és nem is kérdés, hogy a konyhában steppelek.

Az év felfedezése: kinyitható az ebédlőasztalunk. És alkalmazom is ezerrel. Tudtam eddig is, hogy kinyitható, csak annyira kicsi a konyhánk, hogy nem akartam megtenni. Most is kicsi a konyhánk, viszont nem érdekel. :-D Mekkora profin néz má' ki, amikor összeállítom a szendvicset... Nah, majd lövök róla egy fotót. :-D

Igazából ezek voltak az igazán nagy felfedezéseim, kalandjaim ennél a projektnél. Örülök, hogy rábeszéltem magam arra, hogy más flízt is kipróbáljak, és örülök, hogy tetszett amit láttam. Hát még a következő takarónál...

Ja, még ezen a vonalon maradva, mert eléggé rákattantam a témára: sok helyen olvastam, hogy takarókba az úgynevezett kesztyűbélést helyezik. Na, a következő takarónál, nem Tamásnál, hanem az azt következő takarónál "tutibisztozs", hogy kipróbálom. Bizony, bizony.

Addig is: puszi és ölelés!