Még Húsvétra csináltam ezeket a cuki nyuszikat a családnak. Nagyon megtetszett az az ötlet, hogy a zsákocskák füleit összekötve megkapjuk a nyuszkók tapsi füleit, valamint a textilek "egyszerű, de nagyszerű" összekombinálása. Nem kell például ötféle szín vagy minta, hogy nagyszerűt hozzon létre az ember. Elegendő egy natúr külső anyag, ami textúrájában picit eltér a megszokottól, meg egy mintás, vidám "belső fül", noh meg egy kis "mimika" és kész is a cukiság. Tudod, amire ha ránézel, muszáj mosolyognod.
A szabásminta könnyű lenvásznat ajánlott a "zsaku" külsejéhez, azonban nekem nem volt ilyenem itthon. Tudtam, hogy valami hasonló vászon jellegű dolog azért rejlik a polcokon. Én már nem is emlékszem, hogy hogyan került hozzám egy nagyobb darab, sajnos nem tudom megmondani mi lehet az anyag hivatalos megnevezése, de a lényeg, hogy jó nagy darab volt, és az alsó egyharmadán egy nagy nyomtatott tigris díszelgett. A másik kétharmad részből pedig kényelmesen kifért a három nyuszira való anyagmennyiség. A tigrises, megmaradt részt pedig beáldoztam takarításra és valami elképesztő, hogy milyen jó vele ablakot pucolni minden vegyszer nélkül. Mostanában amúgy is egyre jobban érdekel a környezetvédelem / környezettudatosság, így nagyon örültem, hogy valaminek plusz két funkciót is tudtam adni, ahelyett, hogy a kukában végezte volna.
Összesen hármat csináltam és az volt a terv, hogy a Nyuszi által hozott csokikák ebben a szütyőben lesznek. De hát a járvány okozta bizonytalanság közbeszólt, így a nasik előbb kerültek a gazdáikhoz, mint a csomagolás. Sebaj, mert szerintem jövő Húsvétkor is jó kis dekoráció lesz minden felesleges kalória nélkül is. :-D
A belsőnek szánt anyagokat korábban vettem innen-onnan és nagyon szeretem őket. Kiváló minőségűek, könnyű velük dolgozni és biztos, hogy tartósak is lesznek. Viszont azon kaptam magam, hogy én ezeket a kelméket tartalékolom... Nem használom fel őket, mert "jaj, elfogy, és akkor mi lesz, honnan szerzem be ismét, és ennyire szép / cuki / szeretni való mintát tuti nem találok soha többet". Be kellett látnom, hogy ez a hozzáállásom nettó hülyeség. A lelkemnek is jót tesz, ha használom őket. Annak semmi értelme nincs, hogy a polcon porosodjanak, aztán meg elszíneződjenek. Igyekszem a jövőben ehhez tartani magam. Odáig még nem jutottam el, hogy "addig nem veszek új anyagot, amíg az otthoniak el nem fogynak", mindig el tudok csábulni és el is csábulok, viszont szerencsére nem sűrűn... Na szal a tudatosság, a tudatosság meg a mérték, és az ész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése