Nagy fa

Nagy fába vágtam a fejszém. Kihívás.... elfogadva!

Pár hónappal ezelőtt K. megkért, hogy jó barátaik augusztus végén érkező babájuknak varrjak egy babatakarót, amit ők szeretnének ajándékozni, mikor látogatóba mennek. Korábban már készítettem hasonlót, és annak idején K. mondta is, hogy ha egyszer nekik lesz babájuk, tuti kérni fog egy ilyet. Innen ered az ötlet. Számomra pedig eljött az ideje egy újabb takaró megvarrásának.

Az első nagy fa a tervezés volt. Milyen méret, blokkok, színek, kombináció, minta és még sorolhatnám... A fejemben lévő káoszt, aztán azzal próbáltam lecsökkenteni, hogy a számomra tetsző, és egyszerűbb formákat válogattam ki a tömegből. Az esetemet nehezítette, hogy időközben felbukkant Kisvakond is. Ugyanis a kinézettel kapcsolatban egyetlen egy kérés érkezett, miszerint ha megoldható, legyen rajta Kisvakond, mert a leendő anyuka nagyon szereti ezt a figurát. Az állatka eredetiben fekete és szürke. Már az elején tudtam, hogy ezeket a színeket lecserélem inkább sötétbarnára és világosbarnára. 

Méretét tekintve a 95*122 cm nagyság mellett döntöttem, és az sem volt vitás, hogy közepes vastagságú közbélést fogok alkalmazni. A szendvicset pedig minimálisan fogom egymáshoz tűzni.

A színösszeállításnál úgy gondoltam, most félre kell tennem a pasztell és virágminta imádatom. Úgy képzeltem, hogy a vakond applikáció nem mutatna jól egy halványabb, virágosabb környezetben, így nagyon fontos szempont volt az anyagválasztásnál, hogy színes és vidám anyagok mellett döntsek. A valódi terv szerint hat különböző színű és mintájú textilt kellett összeválogatnom. Színtársítási képességeimet tekintve ez hmmm....gyomorgörcs. :-D

Pinterest-en kerestem további ihletet. És találtam egy nagyon érdekes, és tetszetős megoldást arra, hogy a takarót még valamivel feldobjam. Bár nem akartam, hogy túlzsúfoltnak hasson összességében, de fel szerettem volna dobni valami rafinériával, amitől még izgalmasabb külseje lesz a dolognak. És persze egy új technika, amit ezáltal ki is próbálhatok. :-)

Így esett a választásom ezekre a pici háromszögekre. A "metód" lényege, hogy pici (esetemben 9*9 cm-es) négyzeteket félbehajtunk, levasaljuk, aztán megint félbehajtjuk, levasaljuk, és kész is a háromszög, amit aztán egy csík szövetre felvarrunk, és szegélyként díszítjük vele az akármit. Legyen az takaró vagy terítő vagy ahol jól mutat. :-) Izgi.

Még egy apróság. Első alkalommal, amikor "takaróztam" valahogy természetes volt, hogy felhímzem a nevet, akié lesz. Ez, ebben az esetben sem maradhatott el.

Noh. Kezdődhet a muri. :-)

Puszi és ölelés!