Miután megterveztem a kinézetet, eljött az ideje a shoppingnak. Előre kiszámoltam, hogy miből mennyit kell vásárolnom. Szabály volt, hogy hat különböző színű, mintájú és egymáshoz illő anyagot kell vennem. Az Eurotextilben így csak a takaró előlapján lévő, színes részekhez szereztem be az alapanyagot. Közbélésem és tört-fehér textilem volt otthon, a hátlap csillagos szövetét pedig a Rőfösboltban terveztem megvenni.
Egy szombati napon felkerekedtem hát a városba. Nagyon izgultam, hogy mit fogok találni, és sikerrel járok-e. Aztán azért is izgultam, hogy ami nekem tetszik, vajon a megrendelőnek is tetszeni fog-e? Szal nagyon stresszes körülmények között tértem be az üzletbe. Hát eléggé megizzasztott a dolog, nah. Az Eurotextilbe gyönyörű anyagok vannak, irdatlan mennyiségben. Ezért jogos is a kérdés: "Akkor mitől féltem?" Nos, az esztelen vásárlástól, és a szokásostól... hogy a kiválasztott anyagok harmonizáljanak egymáshoz és elégedett legyek a döntésemmel. És most hatot kellett választani. Szörnyű.
Így visszaemlékezve nem is volt annyira rémes. Hosszas keresgélés után, elkezdett összeállni a kép, egymásra találtak a színek, és az eladó hölgy, bár sokan voltak az üzletben és egyedül szolgálta ki a népet, nagyon türelmes volt velem, és a végén segített is az utolsó darabot kiválasztani. A hazafelé úton sokszor megnéztem a szerzeményeket és vizsgáltam, hogy tetszenek-e. Megnyugodtam, mert tetszettek, és azt is éreztem, hogy K.-nak is tetszeni fog. Szal pikk-pakk beköltözött a "jajmikorkezdhetekneki"-érzés.
Mivel a kelméim pamutvásznak, az egész procedúrát a beavatással kellett kezdenem. És mivel az anyagok színesek, ezért nem mertem megkockáztatni, hogy befestik egymást, így egyesével áztattam be őket. Az eredmény nagyon meglepő volt számomra. A rózsaszín alapon mintás engedte kicsit a színét, a piros alapon fehér szívecskés egy cseppet sem. Pedig felkészültem lelkileg, hogy napokig áztathatom, hogy még véletlenül se legyen baj később. De nem. Megkegyelmezett rajtam.
Nah, de most már tényleg elkezdhettem a takarót. Mehetett a szabás, vágás, nyisszantás, darabolás ezerrel, ördögi tekintettel az arcomon.
Az előlaphoz kereken 100 négyzetet kellett kiszabnom. Ebbe nem tartozott bele a felirat és a vakondos panel. 52 darab kellett a kis háromszögeknek és 48 darab a blokkoknak vegyesen a színes és a tört-fehér anyagokból.
Két mintát választottam a projektemhez. A homokóra blokkot, amiből négy darab, és a szélforgó blokkot, amiből végül 18 darab kellett. Az egyes blokkoknak végül 15 cm-eseknek kellett lenniük.
A takaró varrásában ez volt a leggondtalanabb rész. :-)
Alakul a molekula...
Puszi és ölelés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése